Két cég egyszerre jelentetett meg egy-egy bemutatkozó lemezt két fiatal csellistától: a két CD ékesen példázza, hogyan érdemes, illetve hogyan nem érdemes fiatal tehetségeket megismertetni a közönséggel. Mind a nagy-britanniai Sheku Kanneh-Mason, mind az ausztriai Kian Soltani Európában született, ám (mint a két művész neve olvastán és arcképe láttán egyaránt sejthető) mindketten távoli világokból érkezett családok leszármazottai, akik nemcsak csodálatosan beilleszkedtek a Nyugaton, de az itteni kultúrát is magas fokon sajátították el. Csakhogy míg a 26 éves Soltani debütálása egy érett muzsikus körültekintésével és választékos igényességgel történik, addig a 19 esztendős Kanneh-Mason, a Britain’s Got Talent nyertesének első lemeze az olcsó felszínesség áldozatául esik.
Mindketten kitűnő csellisták – jelenleg Soltani tűnik mind hangszeresen, mind zenei kifejezés dolgában jobbnak –, de míg Soltani Schubert, Schumann jelentős műveit (Arpeggione-szonáta, Fantasiestücke) játssza, Reza Vali érdekes Perzsa népdalok ciklusával kiegészítve, addig Kanneh-Mason lemezének egyetlen fajsúlyos számát, Sosztakovics 1. csellóversenyét kínos összevisszaságban szórja körül vegyes színvonalú zsánerdarabok zűrös egyvelegével (Hadar, Saint-Saëns, Casals, Offenbach – még Bob Marleyt és Leonard Cohent is ide illőnek érzi) lehangoló bizonyítványt állítva ki szellemi éretlenségéről. Szólhatott volna a fiatal muzsikusnak egy szerkesztő a lemezkiadótól, hogy ezt azért talán mégse kellene.
Sheku Kanneh-Mason: Inspiratio, Decca, 2018
Kian Soltani: Home, Deutsche Grammophon, 2018
