lemez

Sigha: Living With Ghosts

  • Velkei Zoltán
  • 2012. december 22.

Zene

Évekig úgy tűnt, hogy James Shaw szereplése a Hotflushnál átjárót hivatott nyitni a dubstep és közeli rokonai egykori fellegváraként tiszteletben tartott kiadó és a legmodernebb berlini technovariánsok közt.

Mostanra viszont, hogy már ott is szinte mindenki egyenesebb ütemű tánczenéket ír, markánsan kivehetővé váltak a Sigha álnévvel aláírt művek mélyebb dimenziói is. Megszámlálhatatlan mennyiségű kislemez után a találóan Living With Ghosts címre keresztelt debütalbum még erősebben kiemeli ezeket a tulajdonságokat, rétegeket. Kilenc felvételt tartalmaz - a CD-n tizenkettőt - sűrűn változó ritmusképletekkel: gyors négynegyedeken erős hullámokban végigsöprő ambientviharokat és tört technókra épülő zajos absztrakciókat hipnotikus vagy talán inkább repetitív elgondolással megalkotva.

S az egészben tényleg ott vannak a szellemek, vagy legalábbis valami meghatározhatatlannak a folyamatos jelenléte: a tempó ezúttal nem vezeti az albumot, hanem igazodik a háttértextúrához, ami alighanem a maszkulin basszusokat előnyben részesítő ütemek nélkül is koherens egész lenne. Ebben rejlik Shaw igazi erőssége, ezzel emelkednek ki a zenéi a hipertermékeny műfaj hétköznapi kínálatából. A Living...-ben megcserélődnek az arányok, s így ez inkább egy ambient/drone album technós háttértextúrákkal, semmint a jóval gyakoribb fordított forma. A hangulata meghitt és bensőséges, ugyanakkor nem nyugodt: gyakran változó impulzusok hálózzák be az egész albumot, amik hol hűvös darálásban, hol statikus és csendes, ám feszült várakozásban öltenek formát.

Hotflush, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.