Hangadó – klasszikus zenei melléklet

„Már ne kelljen sokat mondani”

Kovács János karmester

Zene

Saját hivatását meglepő módon nagyrészt „szélhámosságnak” nevezi, de nagyon komolyan műveli. Olyan szerencsés volt, hogy Bayreuthban részt vehetett a mű 100. évfordulójára színpadra állított, Boulez–Chéreau-féle Ringben. Bruckner mellett a kortárs zenével és az operával kapcsolatos tapasztalatairól is beszéltünk.

Magyar Narancs: Nem egy karmester van, aki kisgyerekként, egy nagy hatású előadás hatására határozta el, hogy ezt a hivatást választja. Az ön útja kacskaringósabb volt. Zeneszerzésre jelentkezett a zeneművészeti szakközépiskolába. Miért?

Kovács János: Mert csak az volt lehetséges. Hangszeresként nem voltam elég ügyes, inkább fejben voltam jó a zongorán, mint a kezemmel. Ábrahám Mariann zongoraművésznőnek köszönhetem, hogy végül karmester mivoltomhoz képest elég jól zongorázom. Ez egyébként egy zeneszerzés-előkészítő volt, főleg elmélet, de persze zeneszerző nem abból lesz, aki kiválóan megtanulja az elméletet. Csodálatos tanáraim voltak ezen a szakon, de én vagyok az a ritka példány, akinek semmi nem jut eszébe. Mindent ott tanultam meg. Ha én akkor Szelényi Pista bácsinál nem tanultam volna összhangzattant, ma semmit sem tudnék kezdeni egy Bruckner-szimfóniával. Egyébként kötelező volt zenét szerezni, nyertem is az iskolai versenyen egy második díjat egy irgalmatlanul vastag partitúrával, amelyben összelopkodtam mindenfélét Bartóktól, Prokofjevtől, másoktól.

MN: Ha zenét szerezne, az nyilván kortárs zene lenne. Van alkalma kortárs zenét előadni?

KJ: Már évek óta a Rádiózenekarnál vagyok állandó karmester, ahol kötelességünk kortárs zenét rögzíteni. Sajnos az előttünk álló évben erre nem nagyon lesz alkalmunk, mivel a rádió zenei együtteseit kiakolbólították a Bródy Sándor utcából és most nincs technikai helyiségünk, pedig a munkánk jelentős része kortárs zenék játszása és rögzítése lenne. Hát, rögzítés most egy évig nem lesz.

MN: Mi a véleménye a kortárs zenéről?

KJ: Régóta elhatároztam, hogy kötelességem foglalkozni vele. Meggyőződésem, hogy aki nem tanul kortárs zenét, annak romlik a kottaolvasó készsége, és mindaz, ami a zenével kapcsolatos, beszűkül. A kortárs zene nagyon tág. Vannak szubjektív viszonyulásaim, van, amit azonnal megszeretek, és van, aminek a tanulása közben sűrűn emlegetem a komponista le- és fölmenőit, de ilyenkor is megesik, hogy mire eljutunk az előadásig, rájövök, hogy jó zene.

MN: Ki válogatja ki a darabokat a rengeteg új mű közül?

KJ: A változó összetételű, háromtagú lektorátus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.