Hangadó – klasszikus zenei melléklet

„Már ne kelljen sokat mondani”

Kovács János karmester

Zene

Saját hivatását meglepő módon nagyrészt „szélhámosságnak” nevezi, de nagyon komolyan műveli. Olyan szerencsés volt, hogy Bayreuthban részt vehetett a mű 100. évfordulójára színpadra állított, Boulez–Chéreau-féle Ringben. Bruckner mellett a kortárs zenével és az operával kapcsolatos tapasztalatairól is beszéltünk.

Magyar Narancs: Nem egy karmester van, aki kisgyerekként, egy nagy hatású előadás hatására határozta el, hogy ezt a hivatást választja. Az ön útja kacskaringósabb volt. Zeneszerzésre jelentkezett a zeneművészeti szakközépiskolába. Miért?

Kovács János: Mert csak az volt lehetséges. Hangszeresként nem voltam elég ügyes, inkább fejben voltam jó a zongorán, mint a kezemmel. Ábrahám Mariann zongoraművésznőnek köszönhetem, hogy végül karmester mivoltomhoz képest elég jól zongorázom. Ez egyébként egy zeneszerzés-előkészítő volt, főleg elmélet, de persze zeneszerző nem abból lesz, aki kiválóan megtanulja az elméletet. Csodálatos tanáraim voltak ezen a szakon, de én vagyok az a ritka példány, akinek semmi nem jut eszébe. Mindent ott tanultam meg. Ha én akkor Szelényi Pista bácsinál nem tanultam volna összhangzattant, ma semmit sem tudnék kezdeni egy Bruckner-szimfóniával. Egyébként kötelező volt zenét szerezni, nyertem is az iskolai versenyen egy második díjat egy irgalmatlanul vastag partitúrával, amelyben összelopkodtam mindenfélét Bartóktól, Prokofjevtől, másoktól.

MN: Ha zenét szerezne, az nyilván kortárs zene lenne. Van alkalma kortárs zenét előadni?

KJ: Már évek óta a Rádiózenekarnál vagyok állandó karmester, ahol kötelességünk kortárs zenét rögzíteni. Sajnos az előttünk álló évben erre nem nagyon lesz alkalmunk, mivel a rádió zenei együtteseit kiakolbólították a Bródy Sándor utcából és most nincs technikai helyiségünk, pedig a munkánk jelentős része kortárs zenék játszása és rögzítése lenne. Hát, rögzítés most egy évig nem lesz.

MN: Mi a véleménye a kortárs zenéről?

KJ: Régóta elhatároztam, hogy kötelességem foglalkozni vele. Meggyőződésem, hogy aki nem tanul kortárs zenét, annak romlik a kottaolvasó készsége, és mindaz, ami a zenével kapcsolatos, beszűkül. A kortárs zene nagyon tág. Vannak szubjektív viszonyulásaim, van, amit azonnal megszeretek, és van, aminek a tanulása közben sűrűn emlegetem a komponista le- és fölmenőit, de ilyenkor is megesik, hogy mire eljutunk az előadásig, rájövök, hogy jó zene.

MN: Ki válogatja ki a darabokat a rengeteg új mű közül?

KJ: A változó összetételű, háromtagú lektorátus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.