„Már ne kelljen sokat mondani”

Kovács János karmester

Saját hivatását meglepő módon nagyrészt „szélhámosságnak” nevezi, de nagyon komolyan műveli. Olyan szerencsés volt, hogy Bayreuthban részt vehetett a mű 100. évfordulójára színpadra állított, Boulez–Chéreau-féle Ringben. Bruckner mellett a kortárs zenével és az operával kapcsolatos tapasztalatairól is beszéltünk.

Magyar Narancs: Nem egy karmester van, aki kisgyerekként, egy nagy hatású előadás hatására határozta el, hogy ezt a hivatást választja. Az ön útja kacskaringósabb volt. Zeneszerzésre jelentkezett a zeneművészeti szakközépiskolába. Miért?

Kovács János: Mert csak az volt lehetséges. Hangszeresként nem voltam elég ügyes, inkább fejben voltam jó a zongorán, mint a kezemmel. Ábrahám Mariann zongoraművésznőnek köszönhetem, hogy végül karmester mivoltomhoz képest elég jól zongorázom. Ez egyébként egy zeneszerzés-előkészítő volt, főleg elmélet, de persze zeneszerző nem abból lesz, aki kiválóan megtanulja az elméletet. Csodálatos tanáraim voltak ezen a szakon, de én vagyok az a ritka példány, akinek semmi nem jut eszébe. Mindent ott tanultam meg. Ha én akkor Szelényi Pista bácsinál nem tanultam volna összhangzattant, ma semmit sem tudnék kezdeni egy Bruckner-szimfóniával. Egyébként kötelező volt zenét szerezni, nyertem is az iskolai versenyen egy második díjat egy irgalmatlanul vastag partitúrával, amelyben összelopkodtam mindenfélét Bartóktól, Prokofjevtől, másoktól.

MN: Ha zenét szerezne, az nyilván kortárs zene lenne. Van alkalma kortárs zenét előadni?

KJ: Már évek óta a Rádiózenekarnál vagyok állandó karmester, ahol kötelességünk kortárs zenét rögzíteni. Sajnos az előttünk álló évben erre nem nagyon lesz alkalmunk, mivel a rádió zenei együtteseit kiakolbólították a Bródy Sándor utcából és most nincs technikai helyiségünk, pedig a munkánk jelentős része kortárs zenék játszása és rögzítése lenne. Hát, rögzítés most egy évig nem lesz.

MN: Mi a véleménye a kortárs zenéről?

KJ: Régóta elhatároztam, hogy kötelességem foglalkozni vele. Meggyőződésem, hogy aki nem tanul kortárs zenét, annak romlik a kottaolvasó készsége, és mindaz, ami a zenével kapcsolatos, beszűkül. A kortárs zene nagyon tág. Vannak szubjektív viszonyulásaim, van, amit azonnal megszeretek, és van, aminek a tanulása közben sűrűn emlegetem a komponista le- és fölmenőit, de ilyenkor is megesik, hogy mire eljutunk az előadásig, rájövök, hogy jó zene.

MN: Ki válogatja ki a darabokat a rengeteg új mű közül?

KJ: A változó összetételű, háromtagú lektorátus.