Hangadó – klasszikus zenei melléklet

„Már ne kelljen sokat mondani”

Kovács János karmester

Zene

Saját hivatását meglepő módon nagyrészt „szélhámosságnak” nevezi, de nagyon komolyan műveli. Olyan szerencsés volt, hogy Bayreuthban részt vehetett a mű 100. évfordulójára színpadra állított, Boulez–Chéreau-féle Ringben. Bruckner mellett a kortárs zenével és az operával kapcsolatos tapasztalatairól is beszéltünk.

Magyar Narancs: Nem egy karmester van, aki kisgyerekként, egy nagy hatású előadás hatására határozta el, hogy ezt a hivatást választja. Az ön útja kacskaringósabb volt. Zeneszerzésre jelentkezett a zeneművészeti szakközépiskolába. Miért?

Kovács János: Mert csak az volt lehetséges. Hangszeresként nem voltam elég ügyes, inkább fejben voltam jó a zongorán, mint a kezemmel. Ábrahám Mariann zongoraművésznőnek köszönhetem, hogy végül karmester mivoltomhoz képest elég jól zongorázom. Ez egyébként egy zeneszerzés-előkészítő volt, főleg elmélet, de persze zeneszerző nem abból lesz, aki kiválóan megtanulja az elméletet. Csodálatos tanáraim voltak ezen a szakon, de én vagyok az a ritka példány, akinek semmi nem jut eszébe. Mindent ott tanultam meg. Ha én akkor Szelényi Pista bácsinál nem tanultam volna összhangzattant, ma semmit sem tudnék kezdeni egy Bruckner-szimfóniával. Egyébként kötelező volt zenét szerezni, nyertem is az iskolai versenyen egy második díjat egy irgalmatlanul vastag partitúrával, amelyben összelopkodtam mindenfélét Bartóktól, Prokofjevtől, másoktól.

MN: Ha zenét szerezne, az nyilván kortárs zene lenne. Van alkalma kortárs zenét előadni?

KJ: Már évek óta a Rádiózenekarnál vagyok állandó karmester, ahol kötelességünk kortárs zenét rögzíteni. Sajnos az előttünk álló évben erre nem nagyon lesz alkalmunk, mivel a rádió zenei együtteseit kiakolbólították a Bródy Sándor utcából és most nincs technikai helyiségünk, pedig a munkánk jelentős része kortárs zenék játszása és rögzítése lenne. Hát, rögzítés most egy évig nem lesz.

MN: Mi a véleménye a kortárs zenéről?

KJ: Régóta elhatároztam, hogy kötelességem foglalkozni vele. Meggyőződésem, hogy aki nem tanul kortárs zenét, annak romlik a kottaolvasó készsége, és mindaz, ami a zenével kapcsolatos, beszűkül. A kortárs zene nagyon tág. Vannak szubjektív viszonyulásaim, van, amit azonnal megszeretek, és van, aminek a tanulása közben sűrűn emlegetem a komponista le- és fölmenőit, de ilyenkor is megesik, hogy mire eljutunk az előadásig, rájövök, hogy jó zene.

MN: Ki válogatja ki a darabokat a rengeteg új mű közül?

KJ: A változó összetételű, háromtagú lektorátus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.