rés a présen

Csapos jelenség

Simon Márton költő, slammer

  • rés a présen
  • 2013. július 20.

Zene

rés a présen: Hogyan jutottunk idáig, hogy ma már a csapból is slam folyik Budapesten?

Simon Márton: Hát, ez a csapos jelenség egy hosszabb sztori rövidebbik fele. Magyarországon 2006 óta változó gyakorisággal és publicitással, de folyamatosan rendeztek slam poetry eseményeket a Műcsarnoktól a Kőleves pincéjén át a Millenárisig. Ez elsősorban a Bly Worx érdeme, gyakorlatilag ők hozták be ide annak idején a műfajt. Aztán az Akkezdet Phiai slames-felolvasós koncertjei lendítettek hatalmasat az ügyön - amire végül a tavalyi Pilvaker tette fel a koronát. Ott - utólag látszik - egyetlen mozdulattal, közösen belódítottuk a szélesebb köztudatba a slamet, bár egy percig sem állítanám, hogy tudtuk, mit csinálunk.

rap: Költőként hogyan kerültél te bele ebbe? Polaroidok című köteted megjelenése és sikere után mik a szépírói terveid?

SM: Valuska László meghívott 2011 áprilisában az akkori Margó Fesztivál slamjére, hogy próbáljam ki. Aztán egyszerűen megtetszett, és benne ragadtam. "Szépíróként" most ott tartok, hogy épp próbálom kipihenni a könyvhetet és a Polaroidok "sikerét", tervem egyelőre semmi. Sok Tandorit és Tolnai Ottót olvasok mostanában, ennyi állítható csak biztosan.

rap: Költőnek vagy slammernek tartod magad?

SM: Költőként határoznám meg magam, ha épp muszáj valahogy, de sok mindennel foglalkozom, például fordítóként is dolgozom. Szóval nem különítem el igazán, nem is tudnám, a munkafolyamat is eléggé hasonló mindkét esetben. Meg okát sem látom, ha őszinte akarok lenni. Nekem ez így jó.

rap: Van konkrét csapatod. Kikből áll ez?

SM: Konkrét csapatom kettő is van, sőt három. Vagy még több... Úgy értem: vannak bizonyos formációk, akikkel rendszeresen járunk együtt fellépni, a slammerek között és a zenészekkel közös produkcióknál is. És ez elfér így, mert az Amoeba, az Elefánt vagy a fiatal, baromi jó dzsesszzenészekből verbuválódott Gourmand mind teljesen más karakterek, más jellegű esték. Ez egy nagy társaság, néha nem is mindenki ismer mindenkit, a hiányzó alapkoncepciót pedig az ízlésbeli egybeesések pótolják.

rap: Hol lehet látni, hallani téged a nyáron?

SM: A Litera táborban Tatán, június 20-án, utána slam és workshop Százhalombattán 21-én, június 22-én meg megyünk a PIM-be, Weöres-slamre, majd 27-én lesz egy bemutatkozó koncertünk a Gourmand-nal közös projekttel a Pepita Oféliában, és másnaptól EFOTT. Aztán meg jön a július. Fesztiválszezon van, kánikulai nagyüzem.

rap: Mi a slam hosszú távú jövője itt szerinted?

SM: A profizmus, minden szinten: szervezeti, szervezési, előadói, írói szinteken egyaránt. Meg a differenciálódás. Meg a zene. Mert ez már rég nem az underground. De én szerelmes vagyok az "amatőr" slamklubokba is, amik mindennek a hátországát jelentik. Azokkal is foglalkozni kéne.

rap: Tényleg a költők az új rocksztárok?

SM: "Igen. Nem. Talán." (Kemény István)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.