rés a présen

Csapos jelenség

Simon Márton költő, slammer

  • rés a présen
  • 2013. július 20.

Zene

rés a présen: Hogyan jutottunk idáig, hogy ma már a csapból is slam folyik Budapesten?

Simon Márton: Hát, ez a csapos jelenség egy hosszabb sztori rövidebbik fele. Magyarországon 2006 óta változó gyakorisággal és publicitással, de folyamatosan rendeztek slam poetry eseményeket a Műcsarnoktól a Kőleves pincéjén át a Millenárisig. Ez elsősorban a Bly Worx érdeme, gyakorlatilag ők hozták be ide annak idején a műfajt. Aztán az Akkezdet Phiai slames-felolvasós koncertjei lendítettek hatalmasat az ügyön - amire végül a tavalyi Pilvaker tette fel a koronát. Ott - utólag látszik - egyetlen mozdulattal, közösen belódítottuk a szélesebb köztudatba a slamet, bár egy percig sem állítanám, hogy tudtuk, mit csinálunk.

rap: Költőként hogyan kerültél te bele ebbe? Polaroidok című köteted megjelenése és sikere után mik a szépírói terveid?

SM: Valuska László meghívott 2011 áprilisában az akkori Margó Fesztivál slamjére, hogy próbáljam ki. Aztán egyszerűen megtetszett, és benne ragadtam. "Szépíróként" most ott tartok, hogy épp próbálom kipihenni a könyvhetet és a Polaroidok "sikerét", tervem egyelőre semmi. Sok Tandorit és Tolnai Ottót olvasok mostanában, ennyi állítható csak biztosan.

rap: Költőnek vagy slammernek tartod magad?

SM: Költőként határoznám meg magam, ha épp muszáj valahogy, de sok mindennel foglalkozom, például fordítóként is dolgozom. Szóval nem különítem el igazán, nem is tudnám, a munkafolyamat is eléggé hasonló mindkét esetben. Meg okát sem látom, ha őszinte akarok lenni. Nekem ez így jó.

rap: Van konkrét csapatod. Kikből áll ez?

SM: Konkrét csapatom kettő is van, sőt három. Vagy még több... Úgy értem: vannak bizonyos formációk, akikkel rendszeresen járunk együtt fellépni, a slammerek között és a zenészekkel közös produkcióknál is. És ez elfér így, mert az Amoeba, az Elefánt vagy a fiatal, baromi jó dzsesszzenészekből verbuválódott Gourmand mind teljesen más karakterek, más jellegű esték. Ez egy nagy társaság, néha nem is mindenki ismer mindenkit, a hiányzó alapkoncepciót pedig az ízlésbeli egybeesések pótolják.

rap: Hol lehet látni, hallani téged a nyáron?

SM: A Litera táborban Tatán, június 20-án, utána slam és workshop Százhalombattán 21-én, június 22-én meg megyünk a PIM-be, Weöres-slamre, majd 27-én lesz egy bemutatkozó koncertünk a Gourmand-nal közös projekttel a Pepita Oféliában, és másnaptól EFOTT. Aztán meg jön a július. Fesztiválszezon van, kánikulai nagyüzem.

rap: Mi a slam hosszú távú jövője itt szerinted?

SM: A profizmus, minden szinten: szervezeti, szervezési, előadói, írói szinteken egyaránt. Meg a differenciálódás. Meg a zene. Mert ez már rég nem az underground. De én szerelmes vagyok az "amatőr" slamklubokba is, amik mindennek a hátországát jelentik. Azokkal is foglalkozni kéne.

rap: Tényleg a költők az új rocksztárok?

SM: "Igen. Nem. Talán." (Kemény István)

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.