HANGADÓ - Interjú

„Sok képet használok”

Marc Minkowski karmester

Zene

A régizenéből induló karmester nemrégiben a kismartoni Esterházy-kastélyban vezényelte és mesélte-magyarázta el Schubert és Mendelssohn darabjait.

Magyar Narancs: Zenekarát, a Musiciens du Louvre-ot 19 évesen alapította, barokk zenekarként, amely korabeli, bélhúros hangszereken játszik. Ön mégis vezényel Donizettit, sőt Wagnert és Stravinskyt is.

Marc Minkowski: Valójában az első, amit vezényeltem, egy Berlioz-darab volt. Mindig sokféle zene érdekelt. Többféle repertoárt játszunk, és ilyenkor váltogatjuk a hangszereket. Számomra a karmester olyan, mint a színházi rendező, aki Shakespeare-től Bertolt Brechtig, azaz Bachtól Debussyig mindenfélét előad. Lemezre vettük Wagner A bolygó hollandiját, játszottuk a Carment. De az éle­tem felét egyébként is más zenekaroknál töltöm.

MN: Például a Berlini Filharmonikusoknál, a Mahler Zenekarnál, a drezdai Staatskapellénél. Mi a benyomása, változtak ezek a zenekarok a régizenejátszás hatására?

MM: Az biztos, hogy az egyik eszményképem, Nikolaus Harnoncourt mindenkinek felnyitotta a szemét, kinyitotta a fülét. Szerintem Harnoncourt a 20. század egyik legforradalmibb zenésze, és a zenészek igénylik az újfajta gondolkodást, a filozófiát, az érzékenységet, így a mai zenekarok, ha van olyan karmesterük, aki arrafelé irányítja őket, közelebb jutnak a zeneszerzőhöz, mint az elődeik.

MN: És ön hogyan irányítja őket arrafelé?

MM: A Bécsi Filharmonikusokkal, a világ legjobb zenekarával egy évvel ezelőtt játszottuk Mozart három utolsó szimfóniáját. Daniel Barenboim helyett kellett beugranom. Kétségtelenül hatalmas kihívás volt, de bíztak bennem. Persze nekik megvan a saját Mozart-tudományuk, de látták, hogy nekem is megvan az érzékenységem hozzá. Ez a kettő olykor különbözött, olykor hasonlított, de megvolt közöttünk az alkímia.

MN: Volt kedvük újat tanulni?

MM: Nem tudom, hogy a tanulás-e a jó szó, de szívesen kommunikáltak velem, aki szintén meglehetősen jól ismerem Mozartot. A Berlini Filharmonikusokkal például két évvel ezelőtt eljátszottuk Beethoven Die Geschöpfe des Prometheus című balettjét, ez nagyon ritkán kerül elő, és számukra is új volt. Éreztem, hogy nagy kedvük van olyasvalakivel dolgozni, aki ismeri a francia balett történetét és a Beethovenhez közel álló Gluckot. A lényeg, hogy a zenekar meghallgassa a karmestert, a karmester pedig a zenekart.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mindent megértve

  • - minek -

Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.

Palackposta

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

A létezés sötét ünnepe

  • Kiss Annamária

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Végtelen frontok

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni.

Kifelé legény

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.