HANGADÓ - Interjú

„Önmagát gyilkolja”

Hollerung Gábor karmester

Zene

A 70. születésnapját ünnepli az idén, és jó három évtizede vezeti a Budafoki Dohnányi Zenekart. Az ifjúsági beavató koncertekről és arénashow-król is kérdeztük, de azt is elmondta, hogy mi a baj a zenei maradisággal.

Magyar Narancs: Jól tudom, hogy először zenetörténésznek készült, végül Somfai László tanácsára tanult karvezetőnek?

Hollerung Gábor: Tizenhét éves voltam, amikor részt vettem egy középiskolai tanulmányi versenyen, amelynek ez a nagy kvalitású zenetudós volt a zsűrielnöke. Matematika–fizika tagozatra jártam a gimnáziumban, utólag visszagondolva valószínűleg eredendően volt bennem egyfajta vonzódás az analitikus, rendszerező gondolkodás felé. A verseny kedvéért elmerültem a teljes Bartók-életműben, és megtetszett a zenetörténész hivatás. Bár hat­éves korom óta zongoráztam, arra nem gondoltam, hogy előadóművész leszek, gyakorolni sem szerettem, és a Kocsis–Ránki-duó felbukkanásával ilyesmi fel sem merült bennem. Somfai megkérdezte, mióta tanulok zeneelméletet, én pedig magabiztosan rávágtam: holnap fogom elkezdeni. És tényleg el is kezdtem, három hónap alatt Geszler György tanár úr életre szóló tudást adott. A karvezetés, pontosabban: a „zenecsinálás” nagyon tetszett! Ahogy látja, nem vezetett egyenes utam a karmesterséghez, hát még ha hozzáteszem, hogy ’92-ben majdnem abbahagytam…

MN: Akkor már, jócskán a harmincas éveiben, a Dohnányi Zenekart vezényelte. Miért akarta mégis abbahagyni a vezénylést?

HG: Abban az időben a magyar zenekarok igen messze voltak az aktuális európai színvonaltól, rá­adásul rendkívül konzervatív volt a közeg, a zenészek többségének nem volt átfogó ismerete a korhű előadásmódról, a notációról. Az én generációm olyan újdonságokat hallgatott, mint John Eliot Gardiner felvételei, igyekeztünk áthozni a korhűség gyakorlatát. De a magamfajtákat az akkori zenekari muzsikusok többsége elküldte délebbre, ha olyat kértünk tőlük, ami számukra szokatlan volt.

MN: 1993-ban Budafok hivatásos együttesévé vált a zenekar, és ön került az élére. Miben kellett fejlődni?

HG: Sokan azt gondolják, a zenében az érzelmek meg a szépség a legfontosabb, de nekünk, muzsikusoknak nem ez a jó közelítési pont. A rend sokkal többet számít. Az, hogy nyolc taktusból áll egy szakasz vagy kétszer nyolcból, utána bezáródik vagy kinyílik a zenei téma. A dallam, amely olyan, mint építményen a dísz, csak akkor ül, ha az épület áll. Ezt a gondolkodást nem nagyon tanítják a Zeneakadémia hangszeres tanszékein, pedig minden muzsikusnak tudnia kellene. A stílusismeretet pedig csak úgy lehet elsajátítani, ha sok művet játszunk. A Budafoki Dohnányi Zenekarral könnyű dolgom volt, mert a fiatal muzsikusok partnerek voltak mindenben. Nálunk sok kelendő muzsikus nevelődött ki, tele vannak a magyar zenekarok egykori dohnányisokkal. Korábban főleg a Fesztiválzenekarral szemben „veszítettünk” sok embert, de az elmúlt években a tendencia visszafordult, és egyre többen térnek vissza hozzánk más zenekarokból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.