Csabay Domonkos lemezének esztétikus borítója gondosan tervezett séta a klasszikus zene múzeumában. Haydn 1793-ban komponált f-moll variációi (Hob XVIII:6) több örömet nyújtanak a hallgatónak, mint elsőre sejtené. A dúr és a moll között váltakozó, szeszélyes meglepetéseket tartalmazó sorozatból melankólia, valamint a szláv zene, különösen a dumka termékeny ereje árad – nem is szabad kapkodva nekilátni. Csabay méltóságteljes, szépen artikulált játéka éppen megfelelő. A Londonban élő fiatal zongoraművész aztán Beethoven egy korai, klasszikus ízű f-moll szonátájához (op. 2.) lát neki, amelynek záró Prestissimo tételében már érződik, hogy szerzője a korabeli pianoforte dörgő erejét próbálgatja. Egy mutatós Czerny-darab után Liszt következik, a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára. Ez a virtuóz magyar komponista egyik legjobb, a romantika túlzásaitól mentes, gyönyörű parafrázisa, amelyben a játékosnak egy szimfonikus zenekar színgazdaságával kell megszólalnia. Csabay végül egy elfeledett Liszt-tanítvánnyal zárja a lemezt. Józef Wieniawski neve elhomályosul híresebb hegedűs fivére, Henryk mellett, pedig micsoda felfedezés ez a könnyedén szárnyaló, a zongorista által őszinte, hiteles lelkesedéssel interpretált két idill (Deux idylles).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
