Interjú

„Jó hangulatú osztálytalálkozó”

Kispál András és Lovasi András, zenészek

Zene

Közel két évtizedes szünet után új albummal jelentkezett a Kispál és a Borz. A zenekar tizenegyedik, Beszorult mondat című lemeze kapcsán beszélgettünk Kispál Andrással és Lovasi Andrással új dalokról, vendégzenészekről, sanzonbizottságokról és a jövőről.

Magyar Narancs: Mikor kezdtétek úgy érezni, hogy a Kispál és a Borz zenekar ismét dolgozni fog?

Lovasi András: Szerintem fontos szál ebben a történetben Ricsi (Bräutigam Gábor, a zenekar legelső dobosa – a szerk.), aki ugyan nem lett újra tagja a zenekarnak, mégis jelentős szerepet játszott, mint „kohéziós erő”. Ő az utóbbi években nehéz időszakot hagyott maga mögött, de nekünk fontos energiabázisunk lett. A lényeg, hogy újra elkezdett zenélni a Kispivel, illetve hármasban Püspöki Péterrel, aki azóta a Kispi gitártechnikusa lett.

Kispál András: Inkább a barátomnak nevezném.

Lovasi András: Csináltak együtt egy lemezt, amit nálam vettek fel. Aztán jött a Covid, nem lehetett koncertezni, illetve csak azt engedélyezték, hogy az ember a kertjében zenélhessen. Így hát csináltunk kertkoncerteket nálam. A Kispit meghívtam, átjött a szomszéd dombról, ahol lakik. Együtt adtunk koncerteket a magunk meg másik harminc ember örömére. Jól sikerültek, és már akkor is látszott, hogy vannak ötleteink.

Kispál András: Ezek örömzenélések voltak, tét nélkül…

Lovasi András: Igen, de azt éreztük, hogy vannak szikrák, amelyek előtte sokáig nem voltak. Voltak régi sérelmeink, amelyeket magunkban hordoztunk az évek során, de azóta vagy elengedtük, vagy ki tudtuk beszélni ezeket. Hozzá kell tennem, hogy amikor 2010-ben feloszlottunk, nem váltunk el haraggal. Jóban voltunk, és nagyon sok kísérletet tettünk arra, hogy ez a zenekar működjön tovább. Viszont amikor azt láttuk, hogy ez már az emberi viszonyok kárára menne, inkább abbahagytuk. Nem akartunk csak azért zenélni, mert nincs jobb ötletünk. Még a feloszláskor megbeszéltük, hogy ha később lesz valami, amiért érdemes lesz ezt megint csinálni, akkor belevágunk. És ez a pillanat jött el most. 2020/21 táján már látszott, hogy van öt-hat-hét számkezdemény, amellyel lehet valamit kezdeni. Kicsit olyan lett az egész, mint egy jó hangulatú osztálytalálkozó, ahol az emberek csak a jobb sztorikat mondják el.

MN: Változott a dalszerzői együttműködésetek a korábbi korszakhoz képest?

Kispál András: Szerintem igen. Ha meghallgatod az új lemezt, azért érzed, hogy ez igencsak összetett cucc. Elég különféle módokon születtek a dalok. Van olyan szám, amelyben én nem is szerepelek. Azt Lovi hozta, és én nem tudtam mit kezdeni vele. Zeneileg távolodtunk az évek során. Csak azért nem fogok játszani a dalban, hogy benne legyek – semmi értelme annak, hogy rontsak rajta. Sokan dolgoztak velünk ezen a lemezen, és én örülök neki, hogy jöttek a barátok, vendégek, és lett egy ilyen… Kohéziónak hívják ezt?

Lovasi András: Igen, jó esetben.

Kispál András: Mindegy, én nem vágom ezeket az idegen szavakat. A lényeg, hogy kialakult egy jó csapatmunka, mindenki beletette a magáét. Élvezetes volt csinálni.

Lovasi András: Már régen is így volt, és most is az a legtöbb Kispál-szám kulcsa, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot. Általában magából a hangszerelésből születik meg egy dal. Ez a rockzenében nem ritka jelenség. A popzenében vagy a hagyományos sanzonban úgy megy, hogy előbb vannak az akkordok, erre valaki ráénekel, és utána megcsinálják a hangszerelést. A rockban meg sokszor az a helyzet, hogy először a gitárriff van meg, és arra az énekes valamit rákiabál. Mi általában a Kispi gitárötleteiből indulunk ki, és azokból varrjuk össze a dalokat. A korai időszakban, ha én hoztam ötleteket, azokból nem sikerült dalokat csinálnunk. Mindig az működött, hogy a Kispi ötleteiből én szerkesztettem egy dalt. Az új lemezünkön a 11-ből 7 szám ilyen. Összesen 17 dalt csináltunk most és vettünk is fel, de javarészt az enyéimet hagytuk le. Van egy olyan vetülete is az albumnak, hogy nem feltétlenül akar mindenkihez szólni, hanem elsősorban azokhoz, akik régen hallgattak Kispált, és kötődtek hozzá. Igaza van a Kispinek: eléggé eklektikus a lemez, és a zenekar mindegyik korábbi korszakához visszanyúl. Ezért szerepel rajta Ricsi is. Két számban ő dobol, két számban G. Szabó Hunor, aki a Kispál és a Lovasi nevű formációnkban zenél velünk, a maradékban pedig Bajkai Feri – ő a Kiscsillag mellett most már a Kispál állandó dobosa is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.