„Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai. Először is a várat néztem meg, mely hajdan a Rákócziaké volt, most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a collegiumba… telt poharak- és víg diákokhoz. Magam is hozzá láttam. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok. – Itt ismerkedtem meg Palkovics professorral, akit te is ismersz, s így tudod, milyen derék ember. Látod, barátom, még a professorok közt is vannak derék emberek. Holnapután kezdődnek a collegiumban az examenek. Marasztalnak, de nem maradok. Nagyon sietek Szatmár felé, aztán meg nem is szeretem látni az állatkínzást.” 1847. július 9-i keltezéssel, XI. úti levelében így írt sárospataki látogatásáról Petőfi Sándor (Munkácsy festményén épp útközben mutatjuk), és a jövő péntektől nekünk is megéri majd a „magyar forradalmak oroszlánbarlangja” környékén tanyázni. Akkor kezdődik ugyanis az idei Zempléni Fesztivál: jó idő esetén szokás szerint az emlegetett Rákóczi-vár udvarán, rossz időben egy ennél valamelyest csekélyebb históriai jelentőségű helyszínen, a Makovecz Imre tervezte Művelődés Házában (augusztus 11., nyolc óra). A nyitókoncerten Hollerung Gábor együttese, a Budafoki Dohnányi Zenekar játszik majd: Schumann-nyitányt, Haydn-csellóversenyt (Szabó Ildikó szólójával) és Beethoven-szimfóniát, éppenséggel a Hetediket.
„Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal; tövében Tarczal városa. Északra a többi hegyaljai hegyek hosszú sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja.” Áll Petőfinek fentebb már idézett úti levelében, és mi ugyancsak barangolhatunk majd Tokaj felé is, ahol ezen a hétvégén zárul a Crescendo Nyári Akadémia, méghozzá a fiatal tehetségek két, szokásosan kiadós, záró (gála)hangversenyével (augusztus 5. és 6., Zsinagóga és Paulay Ede Színház).
„A szerelem, a szerelem, / A szerelem sötét verem; / Beleestem, benne vagyok, / Nem láthatok, nem hallhatok. // Őrizem az apám nyáját, / De nem hallom a kolompját; / Rá-rámegy a zöld vetésre, / Hej csak későn veszem észre. // Telerakta édesanyám / Eleséggel a tarisznyám; / Elvesztettem szerencsésen, / Lesz módom a böjtölésben. // Édesapám, édesanyám, / Ne bízzatok most semmit rám, / Nézzétek el, ha hibázok / Tudom is én, mit csinálok!” Most már, lám, végig kitartunk Petőfi mellett, akinek ez a verse még Brahmshoz is eljutott, így kerülhetett be a morc mester Szerelmi dalkeringők című kompozíciójába, a sorozat sokfelől összeválogatott szerelmes versei közé. E Brahms-mű egy részlete, kamarazenekari változatban, a Városligetben fog megszólalni kedden késő este: a Mendelssohn Kamarazenekar előadásában, további B betűs német komponisták, valamint Nino Rota és Astor Piazzolla nyári éjszakához illő szerzeményeinek társaságában (Vajdahunyad vára, augusztus 8., tíz óra).
