„Ó, ti emberek, kik engem mogorvának, bolondnak vagy embergyűlölőnek néztek, mennyire igazságtalanok vagytok hozzám! Nem ismeritek a látszat rejtett okát. Szívem és kedélyem gyermekkorom óta hajtott a gyengédségre, még nagy tettekre is megvolt bennem a hajlam. De gondoljátok meg, hogy hat év óta szörnyű baj lett úrrá rajtam, melyet a tudatlan orvosok még súlyosbítottak. Évről évre hitegetett a gyógyulás csalóka reménye, míg végre rá kellett jönnöm, bajom hosszan tartó, és gyógyulása talán évekig is eltarthat, ha ugyan nem teljesen reménytelen; s így én, aki élénk, tüzes vérakarattal születtem és fogékony voltam a társélet szórakozásai iránt is, kénytelen voltam korán elkülönülni a többiektől, és magányosan élni életemet. Mert ha időnként mindezen túl akartam magam tenni; ó, mily kegyetlenül kijózanított, hogy ilyenkor kétszeres súllyal kellett éreznem hallásom megromlását! Mégsem bírtam azt mondani az embereknek: beszéljetek hangosabban, kiáltsatok – hiszen süket vagyok. Hogyan is vallhattam volna be épp annak az érzékemnek gyarlóságát, melynek énbennem tökéletesebbnek kellene lennie, mint másokban, s mely egykor valóban tökéletes is volt, oly tökéletes, mint csak keveseké pályatársaim közül – nem, ezt nem tehetem! Bocsássatok hát meg, ha visszavonulni láttok, mikor oly szívesen időznék köztetek. Balsorsom kétszeresen fájdalmas, mert félreismernek miatta.”
A nevezetes, azonban korántsem hivatalos érvényű „heiligenstadti végrendeletben” írt ily elkeseredetten testi és lelki állapotáról, a megsüketülés okozta elmagányosodásáról Ludwig van Beethoven. Az inkább önterápiás céllal készült, semmint praktikusan testamentumnak szánt irat 1812-ben született, ám a szublimáció csodájaképpen Beethoven ebben az esztendőben olyan – olümposzi derűt sugárzó – műveket fejezett be, mint a II. szimfónia vagy a G-dúr és az F-dúr románc hegedűszólóra és nagyzenekarra. Szombaton ezekkel a koncertszámokkal indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar idei martonvásári sorozata, s az első hangversenyen mindezek mellett még a VII. szimfónia is elhangzik majd (Brunszvik-kastély parkja, július 18., hét óra). Az est karmestere Kovács János, míg a románcok szólistája a nagy tehetségű Pusker Júlia lesz.
Egyebekben is maradjunk csak e napokban váltig a szabad levegőn, hiszen a Concerto Budapest tovább folytatja nyárias koncertsorozatát a Pesti Vármegyeháza díszudvarán, ezúttal a hegedűs Lendvay Józseffel, illetve Vivaldi műveivel, a programból értelemszerűen a Négy évszakot se kifelejtve (július 16., nyolc óra). Ugyanezen az estén a Vajdahunyadvárban is Antonio Vivaldi, no meg Johann Sebastian Bach lesz műsoron, s itt a Magyar Virtuózok Kamarazenekar látja majd el a hangszeres szolgálatot (július 16., fél kilenc). Egy kerek héttel később a városligeti várkastély belső udvarán fognak föllépni a Mendelssohn Kamarazenekar muzsikusai is, gondoskodva arról, hogy a Klasszikustól a tangóig fantáziacímű koncertjükön Csajkovszkij és Piazzolla szerzeményei mellé szving és dzsessz is kerüljön (július 23., fél kilenc).
