Dupla CD-t jelentetett meg a Hungaroton az énekesnő 65. születésnapja évében. Ezt hallgatva elgondolkozhatunk a kiváló szoprán pályáján; azon, milyen ritka tünemény volt pályakezdése idején, a hetvenes években, ha valakinek úgy sikerült világkarriert befutnia, hogy mindezt itthonról tette, nem „disszidált”, ahogy ezt a Kádár-korszakban mondták. Sass Sylvia a New York-i Metropolitantől a londoni Covent Gardenen át a bécsi Staatsoperig mindenütt megfordult, és a kor legnagyobb karmestereivel lépett fel: partnerei közé tartozott Solti György, Georges Prêtre, Lamberto Gardelli, Gianandrea Gavazzeni, Charles Mackerras, Rafael Kubelik, később Kent Nagano – e karmesterek jelentős részének munkássága mára zenetörténet. Tiszteletreméltón fegyelmezett egyéniség, aki mindig mértéktartón tálalta karrierjét, és feltűnően hamar visszavonult, ami magas mércét és szigorú önkontrollt jelez.
Ez a két lemez is effélékről tanúskodik. Sokoldalúan jellemző válogatás, megtalálható benne számos operarészlet, áriák Mozart, Wagner, Verdi, Catalani, Mascagni, Cilea, Boito, Gounod műveiből. Megfigyelhetjük az énekesnő kiművelt orgánumát, hangulatteremtő képességét, színgazdag és árnyalt dinamikájú éneklését, tiszta intonációját – igaz, azt is, hogy szövegartikulációja olykor kissé kásás. De az Idomeneo, a Tannhäuser, Az álarcosbál, az Otello, A végzet hatalma, a La Wally, a Parasztbecsület, az Adriana Lecouvreur, a Mefistofele és a Faust áriái mégiscsak kiragadott részletek. Többet mond az első lemezen két Mozart-hangversenyária: a Ch’io mi scordi di te és az Ah, lo previdi, és még többet ugyanezen a CD-n két teljes dalciklus, Wagner sok sötét tónussal és trisztáni hangulattal tolmácsolt Wesendonck-dalok sorozata, valamint Richard Strauss kései Négy utolsó dala, a maga fátyolos színeivel és őszies-bölcs békéjével. Ezekben nyújtja a legszebbet-legjobbat Sass Sylvia.
Hungaroton, 2016
