Lemez

Szedált metal

Saint Vitus: Lillie: F-65

  • Kovács Marcell
  • 2012. június 5.

Zene

Fanfárok és tűzijáték helyett langyos udvariassággal üdvözölte a világ a Saint Vitus tizenhét év szünet után megjelenő új lemezét. Érthető az óvatosság, túl sok visszatérő lemez készül mostanában az újabb és újabb hakniturnék ürügyeként. Koncertezésből és pólóeladásból finanszírozzák az unokák karácsonyi ajándékát az öreg rockzenészek, és mivel bennük még van tartás, szükségét érzik bizonygatni, hogy zenei műhelyükben szorgos alkotómunka folyik, nem csak a szerény jegybevétel izgatott késő esti szétosztásáról szól a dolog. Nehéz lenne megmondani, hogy a Saint Vitus új lemeze mostani munka gyümölcse, vagy még évtizedekkel ezelőtt született, lajhárlassú doom metaljuk annyira ragaszkodik ugyanis a saját hagyományaihoz. Az egy ideje már koncertező, a klasszikus Born Too Late lemezen is hallható felállás játszik, csak a nagy bajuszú dobos, a néhai Armando Acosta helyén van változás. Scott "Wino" Weinrich énekel - némi rosszindulattal feltételezhetnénk, hogy a turnézásfüggő Wino azért ásta ki régi bűntársait a szürke hétköznapok romjai alól, hogy akkor is legyen apropója nap mint nap színpadra állni, ha amúgy véletlenül sem szólóban, sem a Shrinebuilder vagy a Premonition 13 zenekarral nem turnézik. Wino kisebb megszakításokkal ezt csinálja már jó harminc éve, nem akar változni, egy konzervatív ikon gyakorlatilag. Folyamatosan úton van, közeli ismerősei állítják, az útlevelében lakóhelyként a turnébusz bejegyzés szerepel. Ha még egy húszast rá tud húzni, könnyen túltehet az ebben a tekintetben talán még nála is konzervatívabb Lemmyn is.


 

De szögezzük le, a Saint Vitus nem Wino mesterről szól. Én személy szerint a háborodott hanghordozású Scott Reagers énekessel készült legelső és - mostanáig - legutolsó lemezekre esküszöm, de az egykori Count Raven-frontemberrel készített C. O. D.-t is jobban kedvelem a Winóval készült albumoknál. Oda akarok csak kilyukadni, hogy a Saint Vitusban nem az énekes a főszereplő, hanem a gitáros, Dave Chandler. Ő a zenekar lelke, úgy néz ki, mint egy jámbor hippi, valójában azonban őrült dervis, aki elvadult ábrázattal gyötri, rázza, nyüstöli hangszerét. Elég az első szám kakofón szólójáig eljutni, és rögtön összeáll a kép. Az erős barbiturátra utaló lemezcím, a borítón látható magányos kórházi ágy, a szövegek drogos-depressziós világa mind egy irányba mutat, de igazából Chandler szólóit meghallva hatalmasodik el rajtunk a kellemesen szörnyű érzés, hogy egyeseknek félelmetes zűrzavar van a fejében, és milyen jó, hogy ők nem mi vagyunk.

Chandler alighanem abból indul ki, hogy aktív korában a zenekar gyakorlatilag semmire sem vitte, későbbi kultusza révén azonban akár most is lehet keresnivalója. Ez a félórás lemez, valljuk be, sok újat nem nyújt, de folyamatos a turnézás, és júliusban Budapesten játszanak. Ha ugyanazzal a határozottsággal állnak ki, mint két éve Bécsben, akkor nem hakni lesz.

Season of Mist, 2012; a Saint Vitus július 4-én lép fel az A38 hajón


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.