„Hah! Most röppen az összhang lelke el! / Angyalok kara köré seregel, / Nem élt, mióta világ a világ, / Dicsőbb lángelme, s nem írt muzsikát. / Eltörpül mind, aki előtte volt, / Lenyűgözi műve a hallgatót.” Halála után sok egyéb mellett ezzel a versezettel búcsúztatták a nagy Händelt, akinek a nevét – összeolvasva a sorindító betűket – az idézet kiadja. (Lásd még: akrosztichon.) Az összhang lelke ezen a hétvégén két ifjúkori (opera)kantátája révén lesz majd jelen: az Aci, Galatea e Polifemo, illetve az Apollo e Dafne előadásával, mely produkció zenei vezetője Németh Pál, míg rendezője Greifenstein János lesz (Solti Terem, november 12., hét óra). Az előbbi serenata egy nápolyi hercegi lakodalomra íródott 1708-ban, és melódiái utóbb Händel vagy fél tucat operájába átkerültek. A kéretlen testi közeledés elől inkább babérfává változó nimfa és a zaklató Apollo regéjének drámai kantátája még úgyszintén itáliai fogantatású, ám 1710-ben már a hannoveri választófejedelem udvari karmestereként készült el vele.
Itt is, ott is jelenvaló lesz majd a természetben lakozó istenség, így hát indokolt a jövő kedd panteista koncertjével folytatnunk az ajánlót. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának Vajda Gergely által vezényelendő estjén ugyanis Mahler természeti ihletésű I. (Titán) szimfóniája és az Egy vándorlegény dalai között az északi sarkkör lápvidékén élő madarak énekét megidéző kompozíció hangzik majd fel (Nemzeti Hangversenyterem, november 14., fél nyolc). A tavaly elhunyt finn Einojuhani Rautavaara 1972-es műve lesz ez, a Cantus arcticus, amely értelmező alcíme szerint concerto madarakra és zenekarra.
Claude Debussy hatalmas „vízizenéje”, A tenger ugyancsak tart némi rokonságot a fenti panteista iránnyal, ám e háromtételes mű megszólaltatása a Pannon Filharmonikusok esedékes budapesti koncertjén már deklaráltan egy másik tematikába illeszkedik (Nemzeti Hangversenyterem, november 17., fél nyolc). Itt ugyanis a tánc kínálja majd a vezérfonalat, hiszen Cristian Mandeal vezényletével olyan művek fognak elősorjázni a tenger és a szél párbeszédét felidéző Debussy-opus társaságában, mint Bartók Táncszvitje, Liszt Haláltánca – Bogányi Gergely szólójával –, valamint a Hétfátyoltánc Richard Strauss Saloméjából.
Utolsó bekezdésünk pedig legyen most a varázslaté, elvégre Madaras Gergely és a Budapesti Filharmóniai Társaság szerdai mediterrán estje Paul Dukas szimfonikus scherzójával, A bűvészinassal indul majd (Zeneakadémia, november 15., fél nyolc). Csütörtökön azután kezdődik a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja, a Várjon Dénes és Simon Izabella által pár éve életre hívott Kamara.hu, amelynek idei fantáziacíme a Varázshegy lesz. Mindjárt az első koncerten fellép majd többek közt maga a két főszervező, valamint Kim Kashkashian, Perényi Miklós, de a hegedűs Veronika Eberle (képünkön) és Keller András is (Solti Terem, november 16., hét óra). Szóval olyasmi vár reánk ezen az estén, mint a gramofonlemezekbe belebóduló Hans Castorpra: vagyis a szép hangok özöne – csak épp testközelből.
