sziget - MUSE

  • V. Á.
  • 2010. augusztus 26.

Zene

Ez volt az egyik olyan zenekar a Szigeten, amelyért érdemesnek tűnhetett napijegyet venni, hiszen annak ellenére, hogy a frissnek számító tavalyi The Resistance album megint bebizonyította, hogy a jószerivel tejfölösszájúan összebindzsizett csúcslemezt, az Origin Of Symmetryt még mindig képtelenek megfejelni ezek a szimpatikus angolok, a Muse legalább sem tavaly, sem a megelőző években nem játszott a Szigeten (2002-ben léptek fel itt). Három éve jártak utoljára Budapesten egy meglehetősen erőtlenre sikeredett sportarénás koncert erejéig - az akkori, vélhetően a gyér érdeklődésnek betudható, hangulattalan előadást kiválóan lehetett volna most kompenzálni ezzel a főhelyes fellépéssel, ahol simán összejött pár tízezer ember. A kompenzáció nem jött össze, és ami az igazán szomorú, erről egyáltalán nem a Muse tagjai tehetnek.
Ez volt az egyik olyan zenekar a Szigeten, amelyért érdemesnek tûnhetett napijegyet venni, hiszen annak ellenére, hogy a frissnek számító tavalyi The Resistance album megint bebizonyította, hogy a jószerivel tejfölösszájúan összebindzsizett csúcslemezt, az Origin Of Symmetryt még mindig képtelenek megfejelni ezek a szimpatikus angolok, a Muse legalább sem tavaly, sem a megelõzõ években nem játszott a Szigeten (2002-ben léptek fel itt). Három éve jártak utoljára Budapesten egy meglehetõsen erõtlenre sikeredett sportarénás koncert erejéig - az akkori, vélhetõen a gyér érdeklõdésnek betudható, hangulattalan elõadást kiválóan lehetett volna most kompenzálni ezzel a fõhelyes fellépéssel, ahol simán összejött pár tízezer ember.

A kompenzáció nem jött össze, és ami az igazán szomorú, errõl egyáltalán nem a Muse tagjai tehetnek. Kimondottan erõs fesztiválmûsort lapátoltak össze, amiben benne volt a The Resistance régi minõséget idézõ elsõ kislemeze, az Uprising - ahogy a lemezen, itt is nyitódalként -, rögtön utána a Supermassive Black Hole, kicsit késõbb a New Born-Hysteria kettõs, a végén pedig, a koncert kíméletlennek szánt lezárásaképp a Starlight, a Stockholm Syndrome, a Plug In Baby és a Knights Of Cydonia. Ebbe az összeállításba nem nagyon lehetett belekötni, ahogy a láthatóan jókedvûen rock `n' rollerkedõ Matt Bellamyba sem, aki túl azon, hogy a szokásos minõségben hozta az énekdallamokat, még egészen metálosan is reszelte a gitártémákat, nemritkán vijjogós, effektbuzerálós, jólesõ káoszba fullasztva a dalok végét. A hangzás viszont élvezhetetlenné tette a koncertet: gyakorlatilag szobahangerõn szólt a zenekar - arányosan ugyan, de értelmetlenül halkan. Vigaszként csak annyit tudott mondani valaki a végén, hogy az Iron Maiden elõzõ nap még halkabb volt - ebbe viszont már tényleg nem merek belegondolni.

Nagyszínpad, augusztus 15.

Zenekar: *****

Hangosítás: *

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.