sziget - Skunk Anansie

  • V. Á.
  • 2011. augusztus 18.

Zene

Ha idén összeszednénk azokat a zenekarokat, amelyek igazán méltatlan időpontban léptek fel a Szigeten, akkor a délutáni sávba száműzött Flogging Molly/Rise Against kettős és a Gogol Bordello fél ötre helyezett koncertje mellett mindenképp dobogóra kellene kerülnie a Skunk Anansie-nek is, akiket este hatkor kergettek a színpadra. Mindegyik zenekarnak sokkal előnyösebb lett volna a headlinerpozíció mondjuk az A38-Wan2 színpadon, hiszen például egy Gogol Bordello után egyáltalán nem lehet könnyű megfejelni a hangulatot, és a Skunk Anansie után játszó Dizzee Rascalnek is fel lehetett adva a lecke, hiszen azt az energiát, amit Skin és zenekara zúdított a közönségre, gyakorlatilag lehetetlen fokozni. Képzeljünk el egy zenekart, ahol az énekes egy kopasz, fekete, villogó szemű nő, aki egyfelől tökéletesen énekel (mély, olykor reszketős, de kristálytisztán csilingelni is tudó, képzett hangja van), másfelől pedig hatalmas színpadi jelenléttel bír, és hol a színpadi operatőröket támadja meg, hol fejest ugrik a közönségbe, netán egyenesen az első sorok közé bemászva guggoltat le több száz embert a záró Little Baby Swastikkka leállásában.
Ha idén összeszednénk azokat a zenekarokat, amelyek igazán méltatlan idõpontban léptek fel a Szigeten, akkor a délutáni sávba számûzött Flogging Molly/Rise Against kettõs és a Gogol Bordello fél ötre helyezett koncertje mellett mindenképp dobogóra kellene kerülnie a Skunk Anansie-nek is, akiket este hatkor kergettek a színpadra. Mindegyik zenekarnak sokkal elõnyösebb lett volna a headlinerpozíció mondjuk az A38-Wan2 színpadon, hiszen például egy Gogol Bordello után egyáltalán nem lehet könnyû megfejelni a hangulatot, és a Skunk Anansie után játszó Dizzee Rascalnek is fel lehetett adva a lecke, hiszen azt az energiát, amit Skin és zenekara zúdított a közönségre, gyakorlatilag lehetetlen fokozni.

Képzeljünk el egy zenekart, ahol az énekes egy kopasz, fekete, villogó szemû nõ, aki egyfelõl tökéletesen énekel (mély, olykor reszketõs, de kristálytisztán csilingelni is tudó, képzett hangja van), másfelõl pedig hatalmas színpadi jelenléttel bír, és hol a színpadi operatõröket támadja meg, hol fejest ugrik a közönségbe, netán egyenesen az elsõ sorok közé bemászva guggoltat le több száz embert a záró Little Baby Swastikkka leállásában. Képzeljünk hozzá egy talán csak a RATM zenészeihez mérhetõ feszességgel pumpáló ritmusszekciót (derékig érõ rasztákkal súlyosbított fekete basszusgitáros és punkfrizurás dobos), egy olyan gitárost, aki nemcsak a kvinttologatáshoz ért, hanem ízléses és ügyes témákat használ kellõen megeffektezve, adjunk mindehhez egy tökéletes dalokból (Charlie Big Potato, Yes It's Fuckin' Political - rögtön indításnak) álló mûsort, és egy olyan koncertet kapunk, ami nem ül le a közepén, nincs pihenés, nincs lassulás, hanem úgy marad energiától duzzadó mindvégig, hogy az ember nem fárad el, hanem egyenesen csalódást érez, amikor a zenekar lemegy a színpadról, és gondolatban máris azt tervezgeti, hogy ha legközelebb Magyarország környékén játszik a Skunk Anansie, akkor okvetlenül meg kell néznie ismét.

Nagyszínpad, augusztus 12.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.