sziget - TURBONEGRO

  • - greff -
  • 2009. augusztus 27.

Zene

Rockzenei koncerteken különösen éles fény vetülhet arra a szolidan megrendítő tényre, hogy más és más emberek az úgynevezett valóság apró és különösebben összetettnek sem tűnő szeletét is képesek teljesen különböző módokon észlelni. A Turbonegro szeánszán például a lehető legnagyobb nehézséget okozta számomra elfogadni, hogy én és a keverős szakelem ugyanazt a koncertet nézzük és - legfőképp - hallgatjuk.
Rockzenei koncerteken különösen éles fény vetülhet arra a szolidan megrendítõ tényre, hogy más és más emberek az úgynevezett valóság apró és különösebben összetettnek sem tûnõ szeletét is képesek teljesen különbözõ módokon észlelni. A Turbonegro szeánszán például a lehetõ legnagyobb nehézséget okozta számomra elfogadni, hogy én és a keverõs szakelem ugyanazt a koncertet nézzük és - legfõképp - hallgatjuk. Nem vagyok különösebben finnyás, úgyhogy távol álljon tõlem, hogy egy óriásfesztiválon óbégatni kezdjek, ha egy kicsit maszatos a megszólalás, viszont amit a szerencsétlen norvégok és az õ nagyjából háromezer fõs táboruk kapott vasárnap éjjel hangosítás címen, az határozottan kimerítette a botrányos fogalmát. A koncert a teljes káoszból indult, és késõbb is csak kicsivel lett jobb, közben pedig volt olyan, hogy három-négy számon át eltûnt (de teljesen) az ének, a lassú észjárású keverõs pedig csak a legvége felé ébredt rá, hogy a zenekarnak bizony szólógitárosa is van, úgyhogy addig a Jack Skellington-szerûre fogyott Euroboynak maximum az arcátlan pózolását élvezhettük.

Pedig ha az embernek sikerült az elsõ sorokba verekednie magát, ahol legalább a(z alapokról szóló) ritmushangszerek zörejeit értelmezni lehetett, akkor egy csodálatos, nyers és eleven punkkoncerten érezhette magát. A zenekar a 2005-ös szigetes fellépése óta elhagyta mutatós jelmezeit és a stadionrockos kellékeket, a dalok között pedig jóval kevesebb volt a duma, azaz kábé olyan koncertet kaptunk, mint amilyeneket a 90-es évekbeli, azaz a nagy áttörés elõtti korszakot megörökítõ Turbonegro: The Movie c. filmben láthatni. Nem csoda hát, hogy a Get It On, az I Got Erection és a pusztító Stooges-feldolgozás alatt a Turbo-fanok közel sikeres kísérletet tettek rá, hogy bámulatosan vad kavargásukkal összeomlasszák a rocksátrat - képzelhetik, mi lett volna, ha valóban hallják is a zenét!

MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, augusztus 16.

Zenekar: *****

Hangosítás: *

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.