Színház - Hitelességdeficit - Elkéstél, Terry

  • Csáki Judit
  • 2009. február 26.

Zene

Ügyes forgó települt az egri Gárdonyi Géza Színház színpadára - gerezdekre szabdalja a teret; a kis cikkelyek ráadásul átnyílnak egymásba, látni engedik egymást is. Ambrus Mária remek díszlete nemcsak Raymond Chandler Elkéstél, Terry című regényének szövevényes bonyolultságára utal, hanem a mélyebb rétegek és az atmoszféra legtalálóbb vizuális párját is odahívja a színre: Edward Hopper képeit. Zsótér Sándor rendező egyiket-másikat konkrétan is belerendezi a darabba - például a Western Motel és a Nighthawks címűt -, de a díszlet egésze, a falak festése, a bútorok, a kis terek el- és berendezése is Hoppert idézi. Csáki Judit

Ügyes forgó települt az egri Gárdonyi Géza Színház színpadára - gerezdekre szabdalja a teret; a kis cikkelyek ráadásul átnyílnak egymásba, látni engedik egymást is. Ambrus Mária remek díszlete nemcsak Raymond Chandler Elkéstél, Terry című regényének szövevényes bonyolultságára utal, hanem a mélyebb rétegek és az atmoszféra legtalálóbb vizuális párját is odahívja a színre: Edward Hopper képeit. Zsótér Sándor rendező egyiket-másikat konkrétan is belerendezi a darabba - például a Western Motel és a Nighthawks címűt -, de a díszlet egésze, a falak festése, a bútorok, a kis terek el- és berendezése is Hoppert idézi.

Ez a találó párosítás - nemcsak időben és helyben, hanem "világban" is stimmel a két alkotó - jó közege Marlowe felügyelő bonyolult kalandsorozatának. Chandler regénye - eredeti címe: The Long Goodbye, azaz A hosszú búcsú - ugyanis elsősorban nem egy mégoly bonyolult bűntény logikai fölfejtéséről szól, hanem a középponti alak, Marlowe felügyelő nyomozás címén előadott "grand tour"-járól, családokban, sorsokban és lelkekben. A saját lelkében is.

A hosszú álom című regény is nehezen hagyta filmre vinni magát (ha emlékszünk, Howard Hawks verziójában Humphrey Bogart játszotta az alig követhető, mégis remek mozi főszerepét), és Altmann sem tudott egyenes vonalú sztorit faragni A hosszú búcsúból. Zsótérnak tehát elsősorban a dramatizálással kellett megbirkóznia.

Részben úgy tette ezt, hogy a főszereplő olykor mesélője is a történetnek - elvégre, krimiről lévén szó, nem maradhatunk le semmi fontosról. Részben pedig úgy, hogy a jelenetek nemcsak közvetlenül az előzőre és a következőre tapadnak rá, hanem mind hátra, mind előre messzebbre is nyúlnak. Zsótér igyekezett mindent belefoglalni az adaptációba, nemcsak a krimit, hanem a lelki bugyrokat is. A szándék érthető, hiszen ez a mélyebb vonulat - ha tetszik, ezért szeretjük igazán a regényt -, de a színpad természete nem kedvez neki. Több szereplő (az orvos, az apa, a kiadó) alig egy-két röpke - tényleg röpke - jelenetre jön színpadra, szerepük szerint Marlowe-t látják el némi pluszinformációval, nem is a krimivel, hanem a főbb szereplők motivációival, titkaival kapcsolatban. És elsősorban hosszítják-nyújtják az előadást, a bonyolult történet szempontjából fölösleges gondolkodnivalóval látják el a nézőt. Akinek pedig amúgy is van min töprengenie, miközben a gyorsan váltakozó jelenetek szereplőit igyekszik beazonosítani, és kitalálni, vajon látomásról vagy valóságról van szó éppen. A dramatizálásból nem emelkedik ki a "célirány" - akár a kor- és kórképszerű tablóra gondolunk, akár a krimire. És ettől a bizonytalanságtól, a hangsúlyok megosztottságától a mégoly pergő jelenetek ellenére is - vagy épp azért - helyenként leül az előadás.

A fizikai brutalitás rendre lassított filmként jelenik meg: ez jó ötlet, hiszen ennek a szerzőnek és ennek a világnak a verés, a fizikai erőszak még nem a főszereplője (akkor sem, ha Marlowe-t minden regényben puhára verik néhányszor), csak olykori kísérőjelensége. A stilizálás, a maga "extra" látványosságával, teatralitásával fölhívja a figyelmet arra is, hogy a lelki kínzások, a kapcsolatokat alaposan átszínező pszichológiai erőszaktétel a szereplők életében a "normális" tempó része. Itt mélyre temetett titkok, sok évvel korábbi események szabályozzák az emberi kapcsolatokat, melyekben a kiszolgáltatottság, az egymás sakkban tartása, a kegyetlen és kitartó dominanciaharcok viszik a prímet, és teszik az egyik felet boldogtalan "uralkodóvá", a másikat szerencsétlen páriává. Kivált a második részben szaporodnak az ezeket megérzékítő fantáziaképek - és Zsótér rendezői kézjegyei.

Egy, csak egy ember makulátlan, őt azonban rendre elsodorják a bonyodalmak; alig is uralja, inkább csak követi, amit ösztönei diktálnak. Marlowe az, a rutinos és jó eszű nyomozó, aki még nem a mai "mindenható" mintazsaru díszpéldánya, és nem is a törvényességen kívül mozgó, csak magára számítható megszállott, hanem egy, a saját kíváncsisága és rendíthetetlen tisztessége által vezérelt jó ember. Nyakig merül az eseményekbe - nem játssza a kívülállót, hiszen nem az. Tapasztalataiból megtanulta, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik, és hogy az igazság kiderítésének ára van; az ő esetében a magányosság, a némileg rezignált és melankolikus, mindazonáltal sikerélményekkel fűszerezett boldogtalanság. Múlékony kapcsolatok, rövid időre szóló barátságok, szerelmi fellobbanások - aztán ismét a sivár lakás otthonos otthontalansága.

A Marlowe-t játszó, tehetséges Ötvös Andrásra ez a kabát nagy. A kemény (és számos) tapasztalatot nem tudja elhitetni velünk, márpedig Marlowe ebből nyomoz. Nem az életkori meg nem felelés a probléma - Zsótérnál ez sosem probléma -, hanem a figura hitelességdeficitje. A Kaszás Gergő játszotta Terry bizony lelépi ezt a Marlowe-t.

Schruff Milán is kevés a sikeres bestselleríró Roger Wade-hez; egy korán lepukkant alkoholista, akit Mészáros Sára inkább bizonytalan, semmint rejtélyes Eileenje tart a markában. A tágas tablóban van néhány jól sikerült portré - de Chandlerről ebben az előadásban a díszlet mond a legtöbbet.

Egri Gárdonyi Géza Színház, február 14.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.