Színház - Megint jönnek - Neil Simon: Pletykafészek

Zene

Neil Simon, az amerikai vígjátékírás szent örege 1988-ban, két lírai hangvételű, önéletrajzi "nagy dobás" (Broadway Bound, 1986; Lost in Yonkers, 1991) között mintegy lazításképpen írta meg bohózatát a gonoszkodó szóbeszéd és a baráti falazás mélyen emberi jelenségeiről. A darab annak idején szolidan tisztes sikert aratott a Broadway-n, a Rumors azóta is rendre fel-felbukkan az Egyesült Államok közösségi játszóhelyeinek repertoárján, s épp egy kerek esztendővel A 88. utca foglyainak nyomában most a minőségi bulvárt kísértő Centrál Színház is műsorára tűzte a Pletykafészekként magyarított kétfelvonásos bohózatot.

Neil Simon, az amerikai vígjátékírás szent örege 1988-ban, két lírai hangvételű, önéletrajzi "nagy dobás" (Broadway Bound, 1986; Lost in Yonkers, 1991) között mintegy lazításképpen írta meg bohózatát a gonoszkodó szóbeszéd és a baráti falazás mélyen emberi jelenségeiről. A darab annak idején szolidan tisztes sikert aratott a Broadway-n, a Rumors azóta is rendre fel-felbukkan az Egyesült Államok közösségi játszóhelyeinek repertoárján, s épp egy kerek esztendővel A 88. utca foglyainak nyomában most a minőségi bulvárt kísértő Centrál Színház is műsorára tűzte a Pletykafészekként magyarított kétfelvonásos bohózatot.

"Plusz két fő" - ezzel a bevált cselekménybonyolítási technikával hozza lendületbe színművét Simon, midőn biztos ütemérzékkel házaspárok sorát érkezteti a színpadra, azaz New York város alpolgármesterének 10. házassági évfordulójára. A láthatatlan vendéglátó vérző füllel fekszik valahol a díszletfal mögött, a feleség, a személyzet és az ünnepi vacsora pedig sehol: ezzel a frappírozó helyzettel kell megbirkózniuk a nyilvános botránytól rettegő, önmagukat és egymást is kímélni óhajtó férjeknek és feleségeknek. Két szereplővel indul, és nyolccal zárul tehát az első felvonás, s a darabgyártás céhes mestere a verbális és a szituációs humor kiadós elegyével göngyölíti elénk bohózatának első felét. A Puskás Tamás által rendezett előadás legalábbis olajozottnak mutatja a cselekményt, s bár a haraszt erősen zörög, a színészi csapatjáték olykor már a premier estéjén optimálisan összecsiszoltnak bizonyult. Dacára annak, hogy a szereposztást szemlélve elsőre úgy tűnt, most majd' mindenki valami mást játszik: Nagy-Kálózy Eszter tartós pánikban leledző csacska nejt, Scherer Péter menő pszichiátert, Liptai Claudia színpadi szerepet és így tovább. Mégis, a luxus látszatát felkelteni hivatott kétszintes díszletben (Fülöp Krisztina munkája) a menetrendszerű bohózati rohangálás közepette is kényelmesen megülnek a poénok, s ez határozottan üdítő élmény.

A gondok csak akkor kezdődnek, amikor elfogynak az ajtó előtt várakozó házaspárok, s ez legalább annyira Neil Simon felelőssége, mint az aktuális előadás létrehozóié. A szerző ugyanis érdemleges ötlet híján "dobja" a felvonásvéget, s így a színen sertepertélő művészeknek sincs más választásuk, mint hogy - rendezői utasításra - emelt hangerejű félperces káoszt teremtsenek a függönyhullás előtt. Az egyik szereplő ráadásul időlegesen süketté is válik, ami persze alkalmat kínál a bohózati félrehallások tömkelegének elővezetésére - egyszerre szimptomatikus és kedvapasztó módon. (Akad még aztán földre boruló eszcájg, ujjak megégetése, miegyéb.) A színvonalesést alighanem maguk a színészek is megérzik, ha másból nem, hát a figurák elmosódásából és a rendezői különötletek (mint amilyen a politikusként színre léptetett Schmied Zoltán hiszteroid moonwalkja) erőltetettségéből. A darab azután még egy utolsó lendületet vesz a Rudolf Péter által előadott "hazudj igazat!" típusú komikus-érzelgős nagymonológgal, hogy aztán újfent egy hevenyészve kidolgozott slusszpoénra ereszkedjen alá a végfüggöny.

Az összbenyomás mindazonáltal kedvező, s több színészi alakítás is formátumosnak tetszett e műgonddal ápolt bulvárfarce-ban. Előrebocsátva, hogy a játékbeli házaspárok összetartozását túlnyomórészt nem hitelesítette a színpadi látszat, a cselekményt indító Nagy-Kálózy Eszter-Simon Kornél kettős elismerésre méltó elánnal vetette bele magát a bohózati expozíció színészt próbáló feladatába, s később is meggyőzően adták szerepeiket. Nagy-Kálózy éppenséggel egészen remekül ötvözte egymással a bénult ijedtséget és a fecsegő modort. Simon Kornél ugyancsak életteli alakként rohant fel s alá, ám utóbb keresztül kellett bohóckodnia magát szerepének süketségi szcénáin, ami olykor méltatlan helyzetben mutatta a rokonszenves fiatal színészt. A játék valóságos mesterének Rudolf Péter bizonyult, aki elsőre ugyan nyakfájásos Keresztapa-imitációt hozott a színpadra, de azért már a kezdetektől uralta a bohózati terepet. Nagystílű, morc riposztokban és energikus kirohanásokban gazdag alakítása Lenny Ganz, a frissen autóbalesetet szenvedett adószakértő, férj és jó barát végmonológjának bravúros előadásával nőtt végérvényesen a mezőny fölé. A remekül poentírozott vallomásnak már-már a szentimentális vonulatát is készpénznek vettük volna, ha épp nem Liptai Claudiára hárul a feladat, hogy gesztusaival fel- és megerősítse a szavaival feleségét mintegy mellékesen újra meghódító dumagép ékesszólását. Sajnos a játékba amúgy látható lelkesedéssel beszálló Liptai mindvégig elsősorban a saját derűjére koncentrált, s a szerepformálás feladatát döntően félpercenként kivillantott alsó- és felsőcombjaira hagyta. Básti Juli és Scherer Péter, vagyis a derékfájós tévészakács Cookie meg a papucsférj és pszichiáter Ernie - öltözékben is harsányan elkülönülő - kettősét a karikaturisztikus túlrajzoltság és a bővérű kedély jellemezte, míg az utolsóként színre érkező házaspár, Schmied Zoltán és Bertalan Ágnes számára már vajmi kevés érdemi játszanivaló maradt. De hát jól tudjuk, a későn jövőknek csak a csontok jutnak - úgy látszik, még a New York-i felső tízezer asztalai körül is.

Centrál Színház, február 18.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.