színház - MESE A TÛZPIROS VIRÁGRÓL

  • - sisso -
  • 2010. november 4.

Zene

Klasszikus zenés mesejáték formájában vitte színre a tíz éve alakult Karaván Művészeti Alapítvány társulata Karnauhova és Brauszevics orosz meséjét. A színésztanoda gyermek- és ifjúsági társulata a megszokott módszerével dolgozott, amely azon alapul, hogy tehetséges cigány és nem cigány tanítványok, valamint profi színészek együtt próbálnak, játszanak, közösen értelmeznek, tanulva egymástól, nagy odafigyeléssel.
Klasszikus zenés mesejáték formájában vitte színre a tíz éve alakult Karaván Mûvészeti Alapítvány társulata Karnauhova és Brauszevics orosz meséjét. A színésztanoda gyermek- és ifjúsági társulata a megszokott módszerével dolgozott, amely azon alapul, hogy tehetséges cigány és nem cigány tanítványok, valamint profi színészek együtt próbálnak, játszanak, közösen értelmeznek, tanulva egymástól, nagy odafigyeléssel. Senki sem áldozatot hoz - az igen fordulatos, fülledt mese hõseként sem, inkább természetesen, organikusan bomlik ki a mondanivaló. A közösen teremtõs metódus, a gördülékeny játék, a zenekar sajátos együttmûködése - nyilván Nyári Oszkár társulatvezetõ interetnikus világképének köszönhetõen is - szépen átjön Tóth Géza "gyereknépszínházi" rendezésén. Mindenki a saját sorsát hozza a mesébe, azt, amije van: az õszinteségét, a némaságát és a félelmeit.

A mese a szeretetrõl szól, a felszín és a mélység közti különbség felmérésének nehézségeirõl. És arról, hogy az értékek megtalálásához segítség kell, ha más nem, egy mese legalább. A kereskedõtõl (Dunai Tamás) leányai gyémántkoszorút, drága tükröt kérnek ajándékba, a legkisebb pedig egy álmában látott piros virágot. Kiderül, hogy a virág "beszerzési ára" a legmagasabb: az addig apatikus apa a lelkét hagyja ott érte cserébe az erdõ szörnyetegének - és a kisebbik lánya váltja majd meg. Mása önként költözik össze a rémmel, és megszelídíti, megszereti õt. A szépség és a szörnyeteg sztorija másság-alaptörténet, és ebben az interpretációban ki is bomlik szociokulturális gyógyító ereje (szépen megtámogatva világzenei alapú dalbetétekkel). Öttõl kilencvenéves korig erre mindenki fogékony, akit a sorsvirág pompája vagy illata elkeserített vagy elbûvölt valaha.

Pince Színház, október 24.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.