Színház - "Nagy emberi igazságtalanság" - Mundruczó Kornél-Bíró Yvette: Tiszaeszlári Solymosi Eszter

  • Csáki Judit
  • 2011. október 13.

Zene

Nyolcvan évvel ezelőtt kezdte folytatásokban közölni a Magyarország című lap Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regényét, amelyről az író azt mondta, "egy nagy emberi igazságtalanságot" kívánt jóvátenni vele. A "nagy emberi igazságtalanság" amúgy az ártatlanul megvádolt zsidókat érte - Solymosi Eszter rejtélyes eltűnéséről és föltehető haláláról ugyanis csak annyit tudott megállapítani a nyomozás és a bíróság, hogy nem a zsidók ölték meg, vagyis aligha folyatták a vérét a húsvéti pászkába.

Nyolcvan évvel ezelőtt kezdte folytatásokban közölni a Magyarország című lap Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regényét, amelyről az író azt mondta, "egy nagy emberi igazságtalanságot" kívánt jóvátenni vele. A "nagy emberi igazságtalanság" amúgy az ártatlanul megvádolt zsidókat érte - Solymosi Eszter rejtélyes eltűnéséről és föltehető haláláról ugyanis csak annyit tudott megállapítani a nyomozás és a bíróság, hogy nem a zsidók ölték meg, vagyis aligha folyatták a vérét a húsvéti pászkába.

Ez a hiedelem - melynek alapjául egy hitét és vallási közösségét elhagyó tizennégy éves fiú, bizonyos Scharf Móric hamis vallomása szolgált, amelyet hamar megcáfoltak - máig tartó masszív antiszemita legendává nőtte ki magát; hogy mást ne mondjak, az Új Színház frissen kinevezett intendánsa a kilencvenes évek elején népes és pártos csapattal koszorúzta szorgosan Tiszaeszlárban Solymosi Eszter sírját, lankadatlan dühvel ostorozva a gyilkos zsidókat. A máig eleven legendából valószínűleg épp ez, a legendává növés keltette föl Mundruczó Kornél érdeklődését, aki Bíró Yvette-tel Krúdy "kortörténeti regényének" alapján írta meg a Tiszaeszlári Solymosi Eszter című színdarabot, amelyet a hannoveri Staatsschauspielben mutattak be, és most a Trafóba hozták vendégjátékra. Vagyis nem a krimi maga, hanem a lélektani környezet izgatta elsősorban: az, ahogy megképződik a vérvád, ahogy reagálnak a zsidók, ahogy gyökeret ereszt a faluközösségben a gyűlölet, és burjánzik országossá nőve, több mint egy évszázadon át egészen máig.

Ágh Márton díszlete hipernaturalista, mintha filmhez készült volna: a vastag falú falusi ház a parányi ablakokkal a bezárkózás életformáját mutatja, mellette düledező fészer, a tetején kakas; az udvart fekete föld borítja, amelyet sárrá dagaszt a folytonos eső, a néhány csenevész fa inkább sivár, semmint életerős. Az udvar közepén csónak, erre-arra hálók, szákok - nem messze a Tisza.

És nemcsak a látvány idéz filmes atmoszférát, hanem a játék ritmusa is: hosszú és lassú képek váltakoznak néhány drámai jelenettel. A képek leginkább feelingre járnak: sötét, homályos, kitapinthatatlan világ ez, amelyben elég zavarosan közlekednek a figurák, a történet kulcsszereplői: a három kaftános zsidó férfi, köztük Schwartz Salamon, aki egy ponton inkább magára vállalja a gyilkosságot, csak legyen vége már a kínzásoknak, Scharf József templomszolga, aztán az ő felesége, aki csak mostohaanyja a fiának, Scharf Móricnak; Solymosi Eszter párkaszerű, feketébe burkolózó anyja, "nody Géza, a vérvád kitervelője, Péczely, egy cselédje - és hát Solymosi Eszter, aki ugyan már a darab kezdetén halott, de teljes lényében és fehér ruhájában kísért mindvégig.

És nemcsak kísért, de bohókás viszonyba bonyolódik a fiatal Scharf Móriccal, aki éppen kiugrani készül zsidóságából, és ezért hajlandó a hamis tanúvallomásra is. Együtt éneklik a Happy togethert, közvetlenül a zsidó asszony pészahi éneke után - a fiatalok duettje amúgy bent, a házban, az ágyban hangzik el, amit mi odakint a vetítővászonként funkcionáló száradó lepedőn látunk, egészen közelről. Ugyanitt látjuk, amint a mostohaanya rapid szerelmi együttlétet celebrál a mostohafiával, és ugyancsak bent történik a legvéresebb jelenet: amikor a dúvad "nody levágatja az egyik zsidó fülét (ezt szerencsére nem mutatja a kamera).

Kint és bent, színház és film: Mundruczó szokásos dichotómiája, amelynek kivitelezése ugyancsak szokásosan perfekt. Akárcsak a színészek, akik hibátlanul mozognak mindkét kifejezési formában és mindkét térben, és alázatosan hozzák a figurát - olyikat a maga monoton zártságában; összekötött kézzel-lábbal tipegő zsidók, de amikor a pészahot ünneplik, az éjszakát, ami valamiért más, mint a többi, akkor mégsem a félelem, hanem a hit bizonyossága és biztonsága sugárzik belőlük. Solymosi Eszter pedig - tényleg mint egy kísértet - nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is bejátssza a teret: otthon van a padlásablakban, ahonnan szappanbuborékot ereget, vagy a tetőn, ahonnan érdeklődve figyeli az alant folyó eseményeket. Néha belép a történetbe - élve vagy halva -, néha kilép belőle, vagy átlép a "másik táborba", ha a zsidó nőről lehámozva a ruhát, maga ölti föl azt.

Zavarosságnak látszik, és az is. Megint az történt, hogy inkább a hatás van megírva, semmint az odavezető út: a darab. Ami rendezve van ugyan, de összerendezve nincs, ezért aztán az ember könnyen föladja a túlságosan nehéz együtt haladást, és menthetetlenül belehullik az unalomba.

Mert miközben világos, hogy Mundruczót a téveszmék, tévhitek megképződése, valamint a belőlük kinövő gyilkos szenvedély érdekli igazán, hiányzik az ennek testet adó, mondható-játszható matéria. Mundruczó Kornél és Bíró Yvette együttműködése akkor teljesedne ki igazán, ha megtalálnák a saját írójukat. Azt, aki már a Nehéz istennek lenni című produkciójukból is olyan fájón hiányzott, és azt, aki olyan flottul és tökéletesen megvolt A jégben.

Trafó, október 10.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.