A viszonylag friss és izgalmas zenei produkciók közül elég kevéssel lehetett találkozni az idei fesztiválon, de a Future Islands kétségtelenül ilyen volt.
Áradó harmóniák, bombasztikus dallamok, személyes, filozofikus, nosztalgikus dalszövegek, a rocktörténet kies bugyraiból építkező zenei világ – ez volna a Foals, amely amióta világ a világ, megosztotta az amúgy a rockzene veleszületett manírjait jól toleráló koncertlátogató közönséget.
Úgy lehet, a 24601-es számú, feltételesen szabadlábra helyezett touloni rab történetét a hideg mérlegelés éppoly musicalidegennek ítélhetné, mint azt a T. S. Eliot-versválogatást, amelyet macskának beöltözött felnőtt férfiak és nők adnak elő.
Amikor Robbie Williams megkérte, üvöltsenek előbb a harminc alattiak, majd a felettiek, és az utóbbiak – akiknek kórusához én is tartoztam – cincogása alig hallatszott, kicsit igaznak kezdtem érezni a barátnőm felvetését, hogy tudniillik én leszek a fesztivál Medveczky Ilonája. A díva később, a mobilvécében is eszembe jutott.
A hegedűsnek indult zongorista, „Fegya” huszonöt éve alapította az úttörő Budapest Klezmer Bandet. Tavalyi Kossuth-díját nemcsak világhírű zenekarával érdemelte ki, hanem olyan előadásokkal is, mint a Hegedűs a háztetőn, a Purim vagy a Menyasszonytánc. Idén is ők nyitják a Zsidó Kulturális Fesztivált.
A nagy visszatérők, a magyarok egy részének szemében a világzene egészét megtestesítő, macskajajos haknibalkán kompániák, vagyis Goran Bregović és Boban Marković nagyzenekarai versenyt versengenek a magyar táncos csizmákért – de ennek most vége: idén végre nem kell nélkülözni egyiküket sem, mert a Sziget hajdan – nem is olyan rég – talán legnagyobb merítéssel reprezentált műfaja, a világzene aktuális túlélőszínpadán mind a ketten fellépnek.