lemez

Seven Davis Jr.: Universes

  • - minek -
  • 2015. szeptember 13.

Zene

A houstoni születésű, ám Kaliforniában felcseperedő Davis története maga a pillanatnyilag happy endre álló fejlődésregény. Előbb dzsessz- és gospeléneklést tanul, már csak családi alapon is, s ekkor még nem tudja, mennyi hasznát veszi ennek a későbbiekben. Már egészen fiatalon befutott hiphopelőadóknak ír számokat, magának pedig saját furcsa szerzeményeit, amelyek elsőre senkinek sem tetszenek. Az önkezűleg nehezített pályáról letérve, drog­addikcióitól jórészt megszabadulva, mintegy csodagyerekként (valójában a poklot is megjárt rutinos zenekészítőként) lép a világ elé még 2012-ben. Remek, sokat pörgetett maxikkal, EP-kkel (One, P.a.r.t.y., meg a már a Ninja Tune-nál kijött Wild Hearts) fokozza a várakozást, amit azután egy zavarba ejtően sokszínű, mégis összességében lebilincselő albummal elégít ki. Szinte terápiás jelentőséggel bír számára, hogy könyékig belemélyedhet a funkhagyományba: klasszikus és modern soul, a Motown legjava, persze a Prince-örökség, no és az elektronikus tánczene utóbbi három évtizedének legzsírosabb pillanatai figyelnek a lemezen. Naná, gondosan elaborálva, egymásba eresztve, néha szinte szabálytalan, de mégis vad mozgásra ösztönző ritmusokba csomagolva (a Good Vibes vagy a Be a Man különösen parkettbarátok). És persze a jól felismerhető, garage-ból, house-ból, diszkóból, néha már juke-ból kikevert tánczenei masszát remekül egyben tartja Davis jól felismerhető dzsesszvokalista tónusa: témái a tánczenei szcénára való gunyoros reflexióktól az ismét eszkalálódó faji konfliktusok feletti lamentációig terjednek (lásd a Fighters című csaknem meditatív darabot). A sokszínűsége és ötletei miatt többedszerre is nagy élvezettel hallgatható albumot záró, szinte biográfiai szkeccsnek tekinthető Welcome Back-en visszajön sok minden Davis ifjúkorából: motívumként még

a jungle is, ami egykoron megszerettette vele a táncot és a zeneké­szítést.

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.