Színház: Az első este (Sarah Kane: Megtisztulva)

  • Csáki Judit
  • 2001. szeptember 20.

Zene

A huszonegyedik század első estéjén stílusosan színházban voltam, bár nehezemre esett ott lenni. Merthogy tényleg az a rémes múlt heti kedd, az volt ennek a szintén rémesnek látszó századnak az első napja. És, megint stílusosan, egy nagyon kortárs - bár múlt századi és halott - szerző darabjának ősbemutatóját láttam, Sarah Kane Megtisztulva című művét. Na hiszen.
A huszonegyedik század első estéjén stílusosan színházban voltam, bár nehezemre esett ott lenni. Merthogy tényleg az a rémes múlt heti kedd, az volt ennek a szintén rémesnek látszó századnak az első napja. És, megint stílusosan, egy nagyon kortárs - bár múlt századi és halott - szerző darabjának ősbemutatóját láttam, Sarah Kane Megtisztulva című művét. Na hiszen.Sarah Kane a maga részéről kiiratkozott ebből a századból, miután - úgy hitte - már megírta belőle, amit lehetett, a maga brutalitásában. És nem mondom, hogy alulbecsülte, mert van itt minden; a testvérkefélés a lírai futam. És mégis mondom: alulbecsülte, mert néhány bomlott elméjű fanatikus terrorista jobban tudja, hogy a minden, az a felhőkarcolóból potyogó lángoló testek, ártatlan, eleven emberek teste. Meg a többi, ott mögötte. És miközben mindenestül a CNN-re tapadva háttér-dolgozom, az a kérdés tolakszik előre: lehet-e vajon kritikát írni még. Most.

Könyörtelen, sokkoló, kegyetlen - írja valaki a Trafó szórólapján, és sem ő, sem Zsótér Sándor rendező, sem a produkció egyetlen résztvevője nem tehet arról, hogy most nem ez kegyetlen, nem ez sokkol. Hiszen rendben is van, az élet üsse csak felül a színházat, de ne tegye azért lehetetlenné, mint ez

majdnem

megtörtént ezen a napon,

mint a versírást egy másik, múlt századi szörnyűség. Tehát engedelmesen és dacosan elmegyünk a színházba. Lökjük tovább a világot, mert éppen meg akar állni.

Itt ez a darab; mindjárt az elején Kuna Károly Tinker szerepében gyertyalángon egy kanálban heroint melegít - illetve valamit a láng fölé tart, és ez már egyezményes nyelv; tudjuk, egyszerűen tudjuk, hogy heroin van a kanálban, méghozzá túl sok. Megszokásból másfelé nézek, amikor Tinker a Graham vénáját keresi, de mire a szeme sarkába böki a tűt, már fapofával bámulom, pedig ez nálam tuti ájulás - máskor. Kérdés: érvényes-e, amit most érzek.

A Megtisztulva eredetileg egy egyetem különböző helyiségeiben játszódik, de ez mindegy is, a "Vörös szoba" meg a "Fehér szoba" éppúgy lehet egy kihalt és kiürített szupermarket, hűtőkkel, pultokkal és pénztárgéppel, mint Zsótér rendezésében, akinek Ambrus Mária tervezte ezt a díszletet, éppen oda, a Trafó tágas terének jókora ürességébe burkolva.

Nézem a játéktéren a vasajtót, tudom, közvetlenül az utcára nyílik, nyilván itt hurcolják be a díszletet, de ki is lehet menni rajta, ha hirtelen muszáj, remélem, nyitva van. Figyelek nagyon, mert dolgozni persze bármilyen állapotban lehet, tehát lassan összeáll a jelenettöredékekből, hogy itt valami félistenféleség, egy bizonyos Tinker, aki kicsit doktor, nagyon őrült, igazgatja a világot, pontosabban annyit, amennyi neki jut belőle. Egy testvérpárt, egy homoszexuális szerelmespárt, meg még néhány szerencsétlent.

Feeling-darab ez - rémes feeling, amúgy -, nem érdemes bíbelődni egy mégoly avantgárd dramaturgiával sem: képek felelnek egymásra. Brutális képek; olykor egy-egy levágott (nemi) szerv, olykor fragmentumos dialógok, mind a világ egyfajta végéről tudósít, egy állapotról, ahonnan már semmi sincs semerre. Mint a házból, amelybe repülő csapódik.

Zsótérnak fantasztikusan fegyelmezett és odaadó csapata van; Kuna Károly játssza a csoportvezető mosolygó gyilkost, és ha a kivitelezésen, a "megcsináltságon", a teatralitás hatásosságán mérem a produkciót, hát

veszettül,

pokolian rendben van

az egész. Kuna egyik partnere - játszótársa, mondanám, ha a játéknak köze lenne bármihez, ami itt látható; ez amúgy nem zavarna, csak most iszonyodom tőle - a táncos Zarnóczai Gizella, aki a darabban Grace-ből Grahammé válik, és ha ezt testtel meg lehet mutatni, hát ő megmutatja. Miként Molnár Erika is, aki egy peep-show-girl, és egy óriási frizsider egyik felében vonaglik ingerlőn, hogy némi örömhöz segítse Tinkert. Vati Tamás, Hernádi Csaba, László Zsolt - és minden szereplő végtelen alázattal követi Zsótért, aki a maga rendkívül érdes és neonfényes világában mindig is a végső dolgok szemszögéből nézi a színházat.

Ami engem illet, hosszú évekig elsősorban rosszul voltam ettől - aztán valahogy egymáshoz öregedtünk: én megtanultam a nyelvét, ő meg lágyabb és céltudatosabb lett. Az elmúlt évad egyik legjobb előadásán, Britten általa rendezett Szentivánéji álomján már gyanút kellett volna fognom. A sivár környezetbe ékelt történetben testek gurultak a földön, vibrált a neon, lidércnyomássá feketedett az álom, és nem követte megkönnyebbült ébredés. Zsótér - akit, mint hallom, többek között a szelídségéért szeretnek rajongva a színészei, és kételkedés, habozás nélkül mindent, de mindent meg is csinálnak a szavára - ismét keményedni látszik; de úgy látszik, én is, vagy a világ, az ő örökre csonka sziluettjével.

És most itt ez a szerelmespár - tényleg, igazán szereti egymást a két fiú; a fiatalabb szertelenebbül, leplezetlenebbül, kitárulkozóbban a másikat. Ígér, fogadkozik - és elárul. A modern Júdást pedig megbünteti ez a Tinker-Krisztus: levágja azt, amivel az árulást elkövette. A végén egy

eleven csonk vonszolódik

a színpadon. Akinek büntetés az élet. És milyen plasztikus és drasztikus ez most: van, amikor megváltás a vég, és van, amikor ösztönösen irány az ablak, akárhányadik emeletről.

Nem érzékelem, csak tudom, mert ismerem a könyörtelen színház - szükségképpen egyrészes - dramaturgiáját: fokozódik a kegyetlenség, nem is Tinkeré, hanem a színpadi világé. Egyre levegőtlenebb térbe pattannak ki a szavak és tőmondatok, amelyek egyre kevésbé felelnek egymásnak. Feldereng a végpont, a fokozhatatlanság, amely persze nem végpont igaziból, nem is folytathatatlan, csak ami utána jön, már nem emberi és nem élet. Tudom, mindjárt vége, és odakint az előcsarnokban elmondják, hogy a valóságban is lángol, füstöl a vég. A színházba sincsen visszaút.

Pedig két kézzel kapaszkodnánk - legalábbis én - még ebbe a színpadi szörnyűségbe is: taglózzon le ez itt, sújtson a világvége illúziójával, de a körúton járjon a hatos villamos, és Manhattan alján álljon a World Trade Center, most és mindörökké.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.