Kiállítás: "Falfestményekkel a környezetért" (Hajdú J. Ferenc: Graffiti - Arcok)

  • Bogár Zsolt
  • 2001. szeptember 20.

Zene

A betűkkel a "normál polgár" nem tud mit kezdeni. Csak a képekre vevő.
Ez a megállapítás nem az analfabetizmus székfoglaló beszéde, hanem a városlakók véleménye a falakra fújt graffitiről. De azon belül is csak arra a kisebbségre igaz, amely hajlandó felfedezni a firkászok munkáiban legalább egy csipetnyi tehetséget, grafikai hozzáértést.Graffitinyelven a figurális ábrázolásokat karaktereknek hívják. Azonnal kitűnnek az absztrakt vagy kövér betűk felfirkált tengerében. Azt hihetnénk, elég leporolni megkopott metál lemezeinket, és máris kézben vannak a graffitire leginkább jellemző elemi utcai típusok (lásd Eddie és az Iron Maiden). Micsoda tévedés! A szörny-, csontváz-, illetve fantasyábrázolás gyakori téma, de a firkászok azért legszívesebben saját maguk graffitiíró imázsát, bronxi rap-gengszter arcukat öntik képregényszerű fazonba ("B-boy"). Állandó attribútumuk ezeknek a képeknek a spray, a vonat és az alagút. Technikailag külön műfajt képviselnek a realista, fotórealista munkák, amelyek már végképp

megosztják a graffitistársadalmat

A New York-i hagyományokat követő betűfestőknek ugyanis nem a karakter áll művészetük központjában, az csak az írás iniciáléja, kiegészíti, feltűnőbbé teszi a betűt, a festő vagy csoportja nevét. Csak a felirat része, belőle sarjad, azt öleli át, abból tör ki. Mellékszereplő a graffitisek munkásságában. Az önálló karakterek közelebb vannak a designhoz vagy a portréhoz, mint a graffiti tradícióihoz. A fotorealista elemeket pedig már igen nehéz beilleszteni szervesen a képbe.

A karakternek a tehetség megmérettetésében vannak érdemei, sok festéket és időt igényel - ezért általában csak legál, féllegál falakon találkozhatunk vele.

Hajdú József Ferenc Graffiti - Arcok (2001. augusztus 22-szeptember 9., BM Duna Palota) című fotókiállítása túlnyomórészt legálisan festhető falakról szemrevételeztetett száznál több képet, egy csokorra valót a magyar termésből: válogatás azok közül, melyeknek esélyük van, hogy megérkezzenek a közönséghez.

A graffitinek már számos dokumentálója akadt. A török származású Dogancy diagyűjteményt adott közre, Adolf Frohner a 60-as évek bécsi firkáit örökítette meg, az amerikai Matta-Clark pedig a New York-i földalattifestmények fotóit gyűjtötte össze. Brassai, aki vésett graffitikkal szerzett magának hírnevet, harminc évig keresett anyagot a falfirkákról szóló munkájához, melyhez a médiafigyelmet a közte és Picasso között a graffiti és a művészet kapcsolatáról szóló beszélgetés alapozta meg. A nevezettek a falfirkákat inspirációnak használták alkotásaikhoz, és kiállásuk a graffiti mellett azoknak is szólt, akik már fél évszázada minden modern művészetet mázolmánynak tartottak.

Hajdú J. Ferenc a magyar graffitimozgalom közvetítője, azok ellen küzd, akik idehaza is hasonlóan aposztrofálják a falfestészetet. Megítélése szerint a firkászok között vannak művészi igénnyel festők, tevékenységük bírálatához tehát árnyaltan kell közelíteni. A nagy károkat okozó tagelés (a felületek megcímkézése művésznévvel vagy a banda nevével) csak a kezdők sajátja, és korán felhagynak ezzel a tevékenységükkel, az ügyesek viszont elsőrangú grafikusokká válhatnak, akik falfestményeikkel sokat tehetnek az emberközpontú környezetért. Azt nem lehet tudni, hogy Hajdú előbb döbbent-e meg egy-egy falfestő grafikai készségén, eredeti alkotásain, vagy a velük folytatott beszélgetésekből jött rá, hogy "nem aszociális bűnözőkről", hanem helyüket és az önkifejezés lehetőségét kereső fiatalokról van szó. Mindenesetre elhibázottnak, "ifjúságellenesnek" tartja azt a "verbális erőszakot", amellyel a nyilvánosság a graffitiseket "feláldozná a deviancia oltárán". Büntetés helyett kommunikálni kéne velük, véli a nyugalmazott főiskolai tanár. Érdemes lenne megfontolni, hogyan lehetne a falfestészetet a vizuális kultúra szolgálatába állítani, ezért kiállításokkal és előadásokkal igyekszik felvilágosítani az érdeklődőket. Készül egy album is, amely bemutatná a magyar falfestészet gyöngyszemeit, és keresi az együttműködést a Rajztanárok Országos Egyesületével, hogyan lehetne a művészi graffitit bevinni a rajzórákra. A művészi falfestmény ugyanis igényességre nevel, míg aktív nevelőmunka nélkül a tagek újratermelik önmagukat.

A kiállítást szerencsére

nem tette taccsra

a pedagógiai törekvés, és abban az elbizonytalanodásban sem enged elmélyedni, hogy reprodukálható-e a galériában a graffiti sajátságos minősége, mely a lepusztult, szürke fal, az egyhangú felület beszennyezésével nyeri auráját. Ez ugyanis eszünkbe se jutott, a fotók látszólagos rendszer nélkül sorakoztak egymás mellett és alatt, nyomokban sem leltünk arra a tematikus csoportosításra, amely a graffiti karaktereire az adott intézményes keretek között ráerőltethető lenne (B-boy-, fantasy-, szörny-, comic- stb. típusok). Elmondható viszont, hogy voltak fotorealisztikus és szürreál alkotások, hangsúlyosak az eltorzult, aránytalan fiúalakok és -arcok. Kiemelhető két szenzációs női portré (a lány ezüst hajzuhataggal és a tengeri sellőből nyíló rózsa kissé triviális szerelmi allegórája) és a zenész (furulyázó, hegedülő) rapperek különös alakjai. Akik pedig szeretik nem érteni, hova tévedtek, egy Mikulás-, egy Garfield- és egy Koncz Zsuzsa-(!)portréval szórakoztathatták magukat.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.