Kiállítás: "Falfestményekkel a környezetért" (Hajdú J. Ferenc: Graffiti - Arcok)

  • Bogár Zsolt
  • 2001. szeptember 20.

Zene

A betűkkel a "normál polgár" nem tud mit kezdeni. Csak a képekre vevő.
Ez a megállapítás nem az analfabetizmus székfoglaló beszéde, hanem a városlakók véleménye a falakra fújt graffitiről. De azon belül is csak arra a kisebbségre igaz, amely hajlandó felfedezni a firkászok munkáiban legalább egy csipetnyi tehetséget, grafikai hozzáértést.Graffitinyelven a figurális ábrázolásokat karaktereknek hívják. Azonnal kitűnnek az absztrakt vagy kövér betűk felfirkált tengerében. Azt hihetnénk, elég leporolni megkopott metál lemezeinket, és máris kézben vannak a graffitire leginkább jellemző elemi utcai típusok (lásd Eddie és az Iron Maiden). Micsoda tévedés! A szörny-, csontváz-, illetve fantasyábrázolás gyakori téma, de a firkászok azért legszívesebben saját maguk graffitiíró imázsát, bronxi rap-gengszter arcukat öntik képregényszerű fazonba ("B-boy"). Állandó attribútumuk ezeknek a képeknek a spray, a vonat és az alagút. Technikailag külön műfajt képviselnek a realista, fotórealista munkák, amelyek már végképp

megosztják a graffitistársadalmat

A New York-i hagyományokat követő betűfestőknek ugyanis nem a karakter áll művészetük központjában, az csak az írás iniciáléja, kiegészíti, feltűnőbbé teszi a betűt, a festő vagy csoportja nevét. Csak a felirat része, belőle sarjad, azt öleli át, abból tör ki. Mellékszereplő a graffitisek munkásságában. Az önálló karakterek közelebb vannak a designhoz vagy a portréhoz, mint a graffiti tradícióihoz. A fotorealista elemeket pedig már igen nehéz beilleszteni szervesen a képbe.

A karakternek a tehetség megmérettetésében vannak érdemei, sok festéket és időt igényel - ezért általában csak legál, féllegál falakon találkozhatunk vele.

Hajdú József Ferenc Graffiti - Arcok (2001. augusztus 22-szeptember 9., BM Duna Palota) című fotókiállítása túlnyomórészt legálisan festhető falakról szemrevételeztetett száznál több képet, egy csokorra valót a magyar termésből: válogatás azok közül, melyeknek esélyük van, hogy megérkezzenek a közönséghez.

A graffitinek már számos dokumentálója akadt. A török származású Dogancy diagyűjteményt adott közre, Adolf Frohner a 60-as évek bécsi firkáit örökítette meg, az amerikai Matta-Clark pedig a New York-i földalattifestmények fotóit gyűjtötte össze. Brassai, aki vésett graffitikkal szerzett magának hírnevet, harminc évig keresett anyagot a falfirkákról szóló munkájához, melyhez a médiafigyelmet a közte és Picasso között a graffiti és a művészet kapcsolatáról szóló beszélgetés alapozta meg. A nevezettek a falfirkákat inspirációnak használták alkotásaikhoz, és kiállásuk a graffiti mellett azoknak is szólt, akik már fél évszázada minden modern művészetet mázolmánynak tartottak.

Hajdú J. Ferenc a magyar graffitimozgalom közvetítője, azok ellen küzd, akik idehaza is hasonlóan aposztrofálják a falfestészetet. Megítélése szerint a firkászok között vannak művészi igénnyel festők, tevékenységük bírálatához tehát árnyaltan kell közelíteni. A nagy károkat okozó tagelés (a felületek megcímkézése művésznévvel vagy a banda nevével) csak a kezdők sajátja, és korán felhagynak ezzel a tevékenységükkel, az ügyesek viszont elsőrangú grafikusokká válhatnak, akik falfestményeikkel sokat tehetnek az emberközpontú környezetért. Azt nem lehet tudni, hogy Hajdú előbb döbbent-e meg egy-egy falfestő grafikai készségén, eredeti alkotásain, vagy a velük folytatott beszélgetésekből jött rá, hogy "nem aszociális bűnözőkről", hanem helyüket és az önkifejezés lehetőségét kereső fiatalokról van szó. Mindenesetre elhibázottnak, "ifjúságellenesnek" tartja azt a "verbális erőszakot", amellyel a nyilvánosság a graffitiseket "feláldozná a deviancia oltárán". Büntetés helyett kommunikálni kéne velük, véli a nyugalmazott főiskolai tanár. Érdemes lenne megfontolni, hogyan lehetne a falfestészetet a vizuális kultúra szolgálatába állítani, ezért kiállításokkal és előadásokkal igyekszik felvilágosítani az érdeklődőket. Készül egy album is, amely bemutatná a magyar falfestészet gyöngyszemeit, és keresi az együttműködést a Rajztanárok Országos Egyesületével, hogyan lehetne a művészi graffitit bevinni a rajzórákra. A művészi falfestmény ugyanis igényességre nevel, míg aktív nevelőmunka nélkül a tagek újratermelik önmagukat.

A kiállítást szerencsére

nem tette taccsra

a pedagógiai törekvés, és abban az elbizonytalanodásban sem enged elmélyedni, hogy reprodukálható-e a galériában a graffiti sajátságos minősége, mely a lepusztult, szürke fal, az egyhangú felület beszennyezésével nyeri auráját. Ez ugyanis eszünkbe se jutott, a fotók látszólagos rendszer nélkül sorakoztak egymás mellett és alatt, nyomokban sem leltünk arra a tematikus csoportosításra, amely a graffiti karaktereire az adott intézményes keretek között ráerőltethető lenne (B-boy-, fantasy-, szörny-, comic- stb. típusok). Elmondható viszont, hogy voltak fotorealisztikus és szürreál alkotások, hangsúlyosak az eltorzult, aránytalan fiúalakok és -arcok. Kiemelhető két szenzációs női portré (a lány ezüst hajzuhataggal és a tengeri sellőből nyíló rózsa kissé triviális szerelmi allegórája) és a zenész (furulyázó, hegedülő) rapperek különös alakjai. Akik pedig szeretik nem érteni, hova tévedtek, egy Mikulás-, egy Garfield- és egy Koncz Zsuzsa-(!)portréval szórakoztathatták magukat.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.