A Dunaparti Művelődési Ház kertjében van vagy hat sor szék (fehér műanyag, színházilag alkalmatlan) a kavicsos emelkedőn, pont a házfallal szemben; ez akkor szerencsés elrendezés, ha a házfal és töve a játéktér; van vagy fél méter mély és tizenkét méter hosszú, a közepén egy kis betonteknőben még az esővíz is tovafolyhat, a színészek meg majd átugrálják - és így is lesz. Díszlet nem kell sok, mert úgyse fér.
A Csokonai-mű mind a hét szerepét három színész játssza - Magyar Attila, Hajdú István és Szakács Tibor -, közülük ketten rendezték is: Magyar és Hajdú; milyen praktikus,
aki épp nem játszik, az rendez odalent,
aztán gyorsöltözés és helycsere. Mielőtt reflexből hakniszagot szimatolnék, bevillan: nem erre a világra való, aki Csokonaival akar könnyen kaszálni, mert arra van kapás...
Három bohóc, szemtelen, jó humorú és ép ízlésű komédiás évadszünetes, nyárestére való bolondozása ez itt. Magyar Attila szolid kiskosztümben teker felfelé mountain-bike-ján a játéktérre - meg is nyomják hátulról egy kicsit, hiába, emelkedő -, de előtte még a Lázár bolti segédet adó és éppen szendergő Hajdú István papucsába nyom borotvahabot a játékos és debil Samuka (Karnyóné fia) szerepében Szakács Tibor; a Lázár persze felriad, és bele is lép a papucsba, de meg még a homlokára is csap, ami azért jó, mert oda is jutott a borotvahabból; szóval bekerekezik Magyar Attila, és harsog a Pretty Woman...
De ez még mind semmi. Samuka el, és Szakács máris vissza, sötétkék lurexszerkóban, a dzseki hasig kigombolva, a fején bozontos paróka; Michael Jackson teszi itt a szépet ennek a nett, szoányírt hölgynek, aki olvadozása jeléül minden szó végére kicsinyítő képzőt biggyeszt, és a férjét, aki, mondja ő, meghalt szegény, csak hátulról ismeri, a házfalra szögezett gyászszalagos fénykép is úgy ábrázolja. Hogyan csinálták akkor Samukát, kérdem én, és meg fogok lepődni, mert lesz válasz erre is.
De addig még vagy egy jó órát hömpölyög lefelé a közeli Duna; előkerül a másik udvarló - persze a boltocskára és a pénzecskére hajt ő is -, őt, de hisz ezt tudhatni már, ismét Hajdú István adja, a barkója majdnem szájig ér, arca akár a holdvilág, a figura kicsit pasztózus, nagydarab férfibáj, öltönye csillogós és fehér, a pólóján ott az arcképe, mármint az eredetié, merthogy ő Elvis Presley, semmi kétség. Búg is hozzá, ahogy kell.
A szerelmes, különösen, ha hozományvadász, az eszét is elveszti a nagy igyekezetben, ezért Micimackóról énekel, a Karnyóné meg mellére szorított kézzel, kissé félrebillent fejjel, olvadt és bárgyú mosollyal élvez.
A Borist, Karnyóné ledér szolgálólányát nem lehet kihúzni; annál is kevésbé, mert bármennyire szét van cincálva az eredeti komédia, a sztori maradt. Tehát ismét Szakács fordulója jön, most belőle is nő lesz, de úgy ám, mint a Queen videoklipjén a zenekarból, amikor nőnek öltözve porszívóznak veszettül, közben bömbölik, hogy I want to break free; Szakács is erotikus táncot lejt a porszívóval, különös tekintettel a csőre, persze hogy beindul rá az Elvis formájú, Tipptopp nevű Hajdú. Meg még valami: libikókajáték a gátlástalan poénáradat és az "itt mégiscsak egy szemét átverés zajlik" fölötti megütközés között.
És máris szól valamiről ez az este, amikor is a multikulti bekebelezte a népies rokokót, avagy megfordítva, avagy kölcsönösen; a két imázs - bedobva mindent - megleckézteti ezt a rémes pipiske öregasszonyt; ezt még maga Csokonai Vitéz Mihály találta így ki a Lilla-dalok kellős közepette, de hát arról is szó van azért, hogy ez a két semmirekellő linkóci mire föl is győzne itten...
Magyar Attila frenetikusan tartja magát Karnyónéban - a társak alig is bírják még nézni-hallgatni is, hol egyiket, hol másikat rázza a röhögés -, és amikor a Reparon végbélkúppal elköveti az öngyilkosságot, még bele is facsarodik az ember szíve, mert azt, hogy nem fog tőle elpatkolni, csak mi tudjuk,
ha ismerjük a művet vagy a Reparont,
ő nem. Kicsi "tragi" ez a komédiában, éppen csak bárányfelhőnyi, mielőtt betoppan - megint Hajdú - a halottnak hitt Karnyó; tényleg pont úgy néz ki, mint a hátulról készített képen, szőke haja a vállára omlik, és amikor a kakas elkukorékolja magát, nyomban pisztolyt ránt.
A nézőtéren vinnyogás, röfögés, térdek csapkodása, hú.
Pedig még hátravan a befejezés; Csokonainál ez nem sikerült valami remekül, ide kerül még egy slusszpoén, amiből kiderül, hogyan csinálhatta meg a Karnyó pár Samukát, ha egyszer... - de ezt már pofátlanság lenne elmesélni. Inkább azt, hogy néhányszor eljátsszák még, Debrecenben és itt is, valamikor augusztusban.
Csáki Judit
