Bécsben járunk, a tízek uniós csatlakozása előtti héten. Ezt azért fontos tudatni, mert én például sokáig abban a hitben meredtem a vászonra, hogy valami fatális tévedésből kifolyólag a múltkor tárgyalt Valami boldogságra (Köpök a saratokra!, Magyar Narancs, 2007. augusztus 23. - ts) ültem be megint. Bécs azonban kétségkívül nem Prága külvárosa, hirtelen nem is emlékszem utóbbiban olyan szökőkútra, mint amilyet a Schwarzenbergplatzon látnak jelen hőseink.
Azért persze vannak bizonyos azonosságok; rendezőnk 1991-ben iratkozott be a prágai filmfőiskolára (FAMU), ugyan három év se kellett, hogy retiráljon, 1994-től már a jó nevű Peter Patzak tanítványa a bécsi filmakadémián. Döntéséről csak ennyit mondott: nem bírtam elviselni, hogy Prágát kiárusítják a nyugati vállalkozóknakÉ
És beszélhetünk egyéb hatásokról is, a Törésteszt minden kockája az ezredfordulós skandináv filmek mély depresszióját sugározza, női főszereplője mintha most fejezte volna be a Nézz balra, ott egy svéd! forgatását, s még a jelmezt is magán felejtette. És ezeknek a többnyire dán retteneteknek iszonyú ritkán lett jó végük.
Fiatalok szenvednek intenzíven és számosan, miközben (a haladónak csak megengedőn nevezhető dán és cseh módi szerint) egyenként roppant szeretetreméltóak. Egy pár Romániából jött üzleti útra, egy helyi fiú a szülei elől (vagy Milos Forman Fekete Péteréből) menekült, a rosszfiú vélhetően magyar, bizonyos Árpád. A románok küldetése egy vélhetően (Árpink által) lopott autó hazavitele lenne (hamis forgalmival). Nota bene, ez sikerül is - de az unió megnézheti magát (ráadásul Románia még csak nem is ebbe a körbe esett).
Szerelemlátszatok (amazzal jobb lesz, mint eddig volt emezzel) és egyéb tévhitek (valahol; nevesen őseurópai fővárosokban bizonyára kolbászból fonják a sövényt) bukdácsolnak a rémes felszínre, már-már holmi megoldáslátszatok is körvonalazódnak, de aztán Hegyeshalomnál véget érnek a csaták. Marad a sár. Marad a nem érdemes. Marad a nincs értelme. Marad az ostoba tűzijáték.
Az ígéretesen induló rendező szép nemzetközi díjakkal elismert második filmjébe biztos, hogy nem utólag magyarázzuk bele a kilátástalanságot. Ugyanakkor az 1967-es születésű Jörg Kalt júliusban öngyilkos lett.
Forgalmazza az Új Budapest Filmstúdió
