Szökőút - Jörg Kalt: Törésteszt (film)

  • - ts -
  • 2007. szeptember 13.

Zene

Bécsben járunk, a tízek uniós csatlakozása előtti héten. Ezt azért fontos tudatni, mert én például sokáig abban a hitben meredtem a vászonra, hogy valami fatális tévedésből kifolyólag a múltkor tárgyalt Valami boldogságra (Köpök a saratokra!, Magyar Narancs, 2007. augusztus 23. - ts) ültem be megint.

Bécsben járunk, a tízek uniós csatlakozása előtti héten. Ezt azért fontos tudatni, mert én például sokáig abban a hitben meredtem a vászonra, hogy valami fatális tévedésből kifolyólag a múltkor tárgyalt Valami boldogságra (Köpök a saratokra!, Magyar Narancs, 2007. augusztus 23. - ts) ültem be megint. Bécs azonban kétségkívül nem Prága külvárosa, hirtelen nem is emlékszem utóbbiban olyan szökőkútra, mint amilyet a Schwarzenbergplatzon látnak jelen hőseink.

Azért persze vannak bizonyos azonosságok; rendezőnk 1991-ben iratkozott be a prágai filmfőiskolára (FAMU), ugyan három év se kellett, hogy retiráljon, 1994-től már a jó nevű Peter Patzak tanítványa a bécsi filmakadémián. Döntéséről csak ennyit mondott: nem bírtam elviselni, hogy Prágát kiárusítják a nyugati vállalkozóknakÉ

És beszélhetünk egyéb hatásokról is, a Törésteszt minden kockája az ezredfordulós skandináv filmek mély depresszióját sugározza, női főszereplője mintha most fejezte volna be a Nézz balra, ott egy svéd! forgatását, s még a jelmezt is magán felejtette. És ezeknek a többnyire dán retteneteknek iszonyú ritkán lett jó végük.

Fiatalok szenvednek intenzíven és számosan, miközben (a haladónak csak megengedőn nevezhető dán és cseh módi szerint) egyenként roppant szeretetreméltóak. Egy pár Romániából jött üzleti útra, egy helyi fiú a szülei elől (vagy Milos Forman Fekete Péteréből) menekült, a rosszfiú vélhetően magyar, bizonyos Árpád. A románok küldetése egy vélhetően (Árpink által) lopott autó hazavitele lenne (hamis forgalmival). Nota bene, ez sikerül is - de az unió megnézheti magát (ráadásul Románia még csak nem is ebbe a körbe esett).

Szerelemlátszatok (amazzal jobb lesz, mint eddig volt emezzel) és egyéb tévhitek (valahol; nevesen őseurópai fővárosokban bizonyára kolbászból fonják a sövényt) bukdácsolnak a rémes felszínre, már-már holmi megoldáslátszatok is körvonalazódnak, de aztán Hegyeshalomnál véget érnek a csaták. Marad a sár. Marad a nem érdemes. Marad a nincs értelme. Marad az ostoba tűzijáték.

Az ígéretesen induló rendező szép nemzetközi díjakkal elismert második filmjébe biztos, hogy nem utólag magyarázzuk bele a kilátástalanságot. Ugyanakkor az 1967-es születésű Jörg Kalt júliusban öngyilkos lett.

Forgalmazza az Új Budapest Filmstúdió

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.