Sztoriban van - Stefan Ruzowitzky: Pénzhamisítók (Film)

  • - köves -
  • 2008. május 15.

Zene

Egy film természetéből adódóan mindig kisajátítja kicsit az igazságot (aminek persze a legritkább esetben van a birtokában). Nem állít kevesebbet, mint hogy az van, amit mutatok, addig tart a világ, ameddig a kamera lát. Ami nem fért bele, az már egy másik film, másik bejárat, másik igazság. A kamera terébe, az igazságba, aminek egy mozijegy az ára, nem fér bele a holokauszt, de belefér egy holokausztsztori: a Pénzhamisítók a legjobb külföldi film lett idén az Oscaron. Nem tárgya, csupán helyszíne a pokol, mármint annak sok holokausztfilmből ismert, mozis verziója: tábor, foglyok, őrök, szögesdrót, latrina...

Egy film természetéből adódóan mindig kisajátítja kicsit az igazságot (aminek persze a legritkább esetben van a birtokában). Nem állít kevesebbet, mint hogy az van, amit mutatok, addig tart a világ, ameddig a kamera lát. Ami nem fért bele, az már egy másik film, másik bejárat, másik igazság. A kamera terébe, az igazságba, aminek egy mozijegy az ára, nem fér bele a holokauszt, de belefér egy holokausztsztori: a Pénzhamisítók a legjobb külföldi film lett idén az Oscaron. Nem tárgya, csupán helyszíne a pokol, mármint annak sok holokausztfilmből ismert, mozis verziója: tábor, foglyok, őrök, szögesdrót, latrinaÉ Amit mindehhez hozzátesz: a keret és az akció. Utóbbi szupertitkos és ezért felettébb egzotikus, mi több, igaz is. Ott van mögötte a szemtanú fedezete, a mindent vivő ütőkártyaként használatos "igaz történet". Ezúttal Adolf Burgeré, aki egy deportáltakból verbuvált brigád tagjaként részt vett a nácik nagyszabású font- majd dollárhamisítási akciójában. A sokat emlegetett, és a fejekben még mindig inkább rakéta képében élő szuperfegyver készül, amit, a rabok szándékos időhúzásának hála, már nem marad idő bevetni.

A túlélés főprogramjába a lelkiismeret magasabb megfontolásai zavarnak bele: mi engedhető meg a nagyobb fejadag, a megnövelt életben maradási esélyek kedvéért? Szabotázs, lázadás, büszke halál! - mondja erre a hamisítók köztörvényes királyának, a zseniális nehézfiúnak a lázas tekintetű forradalmár (maga a szerző). Mutyizz velem, megmentelek! - így az opportunista, fehérkesztyűs bűnözőként ábrázolt táborparancsnok. Rohadt zsidó, megdöglesz! - horkan az egyenruhában hőzöngő csőcselék. Stefan Ruzowitzky rendezőnek, aki népszerű bonctermi thrillereket követően tévedt a koncentrációs táborok készen kapott díszletébe, minderről, de leginkább Burger könyvben is megjelent visszaemlékezéseiről egy hagyományos fejlődéstörténet jutott az eszébe. Nem a nekivadult abszurd, a haláltáboron belül működő luxuspokol abszolút - ilyeténképpen teljesen logikus - nonszensze, hanem az, ami ebből történetként, jól elkülöníthető jellemekre bontva elmesélhető. Nincs ebben az égvilágon semmi rendkívüli, miként a díjakban sem. Mindenkinek csak jó, hogy egy olyan mesélő, mint Ruzowitzky ott van, ahol lennie kell: sztoriban. Azt sem húzza a kelleténél tovább, a lehető leggazdaságosabban mozog a maga elé rajzolt pályán. Ma már csak kevesen tudnak/akarnak 100 perc alatt mesét mondani, az meg miért lenne már probléma, hogy jól működő mesélőkéjét egy koncentrációs táborban játszódó, érzékeny akciófilm szolgálatába állította.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.