A Turbonegro, Norvégia büszkesége Jello Biafra szerint 98-ban "minden idők legfontosabb európai lemezét" készítette el, és ha az efféle állításokat némiképp túlzónak vélhetjük is, vitathatatlan, hogy kevés szórakoztatóbb társaságot adott a világnak a vén kontinens. Az elmúlt húsz év során a zenéjében a klasszikus rock- és punkzenék jellemzőit a legtökéletesebben vegyítő zenekar kiváló számokat írt többek között matrózokról (Sailor Man), neohippikről (Hobbit Motherfuckers), a billentyűsük pizzasütödéjéről (The Age Of Pamparius), a kövérség (Everybody Loves A Chubby Dude) és az anális szex (Rendezvous With Anus) örömeiről. A zenekar szövegíró vezére, a basszusgitáros Thomas "Happy-Tom" Seltzer (fotónkon fehér matrózruhában) korábban befektetési tanácsadóként és kabarészerzőként is dolgozott, jelenleg tévéműsort vezet. A jeles zenész, akit Oslóban értünk el telefonon, a hőségben hajlamos kiesni kicsit a szerepéből: míg általában a badarságait is a legteljesebb komolysággal adja elő, ezúttal nemegyszer belenevetgélt a kagylóba.
*
Magyar Narancs: Jártam pár éve Oslóban, minden tiszta volt és békés, az emberek pedig rendkívül barátságosak. Mi ellen tudtatok ti lázadni tinédzserként? A black metalosoknak legalább ott volt a kereszténység.
Happy-Tom: Nekünk pedig a tisztaság és a barátságosság! Valójában a black metalt sem annyira a kereszténység, hanem inkább az unalom ellen találták ki. Amikor úgy nősz fel, hogy mindenkitől azt hallod, hogy tökéletes társadalomban élsz, aztán pedig felfedezed, hogy mégsem egészen tökéletes - nos, az amolyan 1984-szerű élmény. Csak éppen derűs verzióban.
MN: Egyébként, ha jól tudom, Amerikában születtél.
HT: Norvégiában születtem, de félig amerikai vagyok. Kisgyerekként pár évet éltem az USA-ban, amikor a szüleim ott kaptak munkát.
MN: Azt bizonyára tudod, hogy pár éve az apád (Michael Seltzer csoportkutató, a Hungarian Social Review szerkesztőbizottságának tagja) egy ideig Magyarországon dolgozott leszokóban levő szenvedélybetegekkel. Hallottál arról, hogy az egyik legismertebb magyar alternatív rockzenész (Kiss Tibor a Quimbyből) is a csoportjában volt?
HT: Igen, hallottam, a papám mesélt róla. Én sosem találkoztam vele, de apám nagyon megkedvelte.
MN: A Turbonegro elég problémás zenekar volt a 90-es években. Nektek nem próbált segíteni az apád?
HT: Apám mindig is nagy rajongója volt a zenekarnak, és ő is megpróbálta rábeszélni Hanket (Hank Von Helvete énekes - G. A.), hogy utazzon el valamelyik heroinfüggőket kezelő rehabilitációs központba, ahol ő is dolgozott, de Hank csak az utóbbi időben állt készen arra, hogy mindennel leálljon - és végül a legjobb módon tette ezt meg: a Szcientológia Egyház segítségével. Apám egyébként nagyon rendes ember, és pontosan érezte, hogy jobb, ha nem folyik bele jobban a zenekari ügyekbe. Valószínűleg ő is heroinfüggővé vált volna, ha megteszi.
MN: Olvastam, hogy tévéműsort vezetsz Norvégiában.
HT: Az a címe, hogy Trygdekontoret (szociális iroda - G. A.). A norvég közszolgálati tévé indított egy új csatornát, az NRK3-at, ami elég klassz volt, mert voltaképp nem csináltak mást, csak megvásároltak egy csomó tuti HBO-műsort, mint amilyen A drót. De közszolgálatiként muszáj saját gyártású műsorokat készíteniük, és végül felkértek engem is. A klasszikus szociális demokráciákban, ha nincs munkád, akkor elmész a szociális irodába, hogy megoldják a problémád. Norvégiában viszont ha egy problémával érkezel, tízzel fogsz távozni. Innen a cím. A műsorban egyszerre több vendéggel beszélgetek, akik között vannak különféle tudósok meg eszesebb celebek is. Leülünk, és megpróbálunk megoldani nagyon nagy problémákat nagyon rövid idő alatt. Egy-egy 27 perces epizódban legalább négyet. Szóba kerülhet bármi, azzal a ténnyel kezdve, hogy az emberek manapság azért mennek ajakműtétre, hogy az arcukkal utánozhassák a nemiszerveket, egészen a gazdasági kérdésekig. Az egész egy hatalmas baromság, de megpróbálunk valahogy értelmet lehelni belé. Olyan tévéműsor ez, amit rendkívül nehéz nézni.
MN: Említetted A drótot. Mi most a kedvenc szériád?
HT: A Különleges építményeket szeretem a National Geographicon, tudod, amelyikben hatalmas hidakat, olajfúró-szigeteket meg házakat építenek. Leülök, iszom egy sört, és ezt nézem. Odáig vagyok érte. Imádom az infrastruktúrát. Néha maszturbálok is, ha valami nagyszabásút mutatnak.
MN: Térjünk rá a zenekarra. Tavaly lemondtátok az európai turnétokat, mert Euroboy, a gitárosotok súlyosan megbetegedett. Mit tudsz mondani, hogy érzi most magát?
HT: Nagyon jól, tulajdonképpen gyógyultnak mondható. Hodgkin-lymphomája volt, kemoterápiás kezelésen vett részt. Tavaly nagyon rossz bőrben volt, de már jól van.
MN: Lesz akkor mostanában új lemez?
HT: Mostanában nem hiszem, mert jövőre valószínűleg szünetet tartunk. Már nem vagyunk 22 évesek, akik híresek akarnak lenni, és ezért mindennap játszaniuk kell, és tizennyolc havonta lemezt kiadniuk. A Turbonegro külön univerzum már, szabadon ki-be járhatunk benne. Ráadásul nekem itt van a tévé, Hank pedig hamarosan a címszerepet fogja vinni a Jézus Krisztus szupersztárban.
MN: Azon gondolkodom, hogy vajon játszotta-e már azt a szerepet valaha ennyire kövér ember?
HT: Kétlem. Hank azt mondta, hogy hikorifából készítik majd a keresztet, hogy elbírja a súlyát.
MN: Hordja még Hank a színpadon azt az amerikai zászlós jelmezét most, hogy ismét divat szeretni Amerikát?
HT: Persze hogy nem! A homójelmezeket is azért hordtuk, mert akkoriban, a 90-es évek közepén a melegek még mindig tabunak számítottak. Ebben az évtizedben viszont ők lettek az új mainstream. Két év múlva Sasha Baron Cohen már aligha tudná elkészíteni a Brünót, mert már nem volna vicces. Úgyhogy pár éve Hank a csillagos-sávosra váltott, mert mindenki gyűlölte Amerikát. Most viszont rengetegen úgy gondolják, hogy Obama menő, úgyhogy ismét váltanunk kellett. Visszatértünk az egyszerű, reménytelen imázshoz a farmerekkel és bőrökkel. És ott van az új dobosunk, Thomas Dahl, a nyárspolgár, aki rendkívül rock 'n' rollosan akar kinézni - ez nagyon sátáni imázs.
MN: A Turbonegro-koncerteken Hank szereti az átkötő szövegeit az adott helyre vonatkozó kulturális utalásokkal megspékelni. Ki megy el közületek könyvtárazni ehhez?
HT: Én és Hank írjuk ezeket. Hank nagy történelembuzi, úgyhogy a javát ő szedi össze. Általában igyekszünk bosszantani kicsit a közönséget. Nálatok most majd talán megkérdezzük, hogy "Mi is történt anno Erdéllyel?". De ez nem mindig működik. Egyszer Írországban játszottunk, és Hank egy krumplicsipszes zacskót lobogtatva a burgonyaínségről kezdett dumálni, de egyetlen ember sem értette a poént. Talán azért, mert az Iron Maiden közönségének játszottunk.
MN: Négy év szünet után 2002-ben tértetek vissza, azóta kiadtatok három lemezt. Ki volt okosabb: ti, vagy a Pixies, akik nem jelentettek meg semmit, de csomót koncerteztek a régi slágereikkel?
HT: A Pixies jól illett az egy-egy turnéra visszatérő régi nagy bandák trendjébe. Mi viszont annak idején egyáltalán nem akartunk feloszlani. Azért jöttünk vissza, hogy folytathassuk a történetünket.
MN: The Dictators Go Girl Crazy!, Kill City, Rocket To Russia: melyik lemezről loptátok a legtöbbet a karrieretek során?
HT: Ami a riffeket illeti, a Rocket To Russiáról és a Girl Crazyről. Hangszerelésileg viszont a Kill City volt a legfontosabb hatás. Nekem és Euroboynak az a kedvenc rocklemezünk. Imádjuk James Williamsont, a zsenit, aki a Raw Poweren is gitározott. Sajnos sokan elfelejtették.
MN: Tudtad, hogy a számítógép-bizniszben dolgozik, és vagy harminc éve nem vett a kezébe gitárt?
HT: Igen, tudom. Egyszer megpróbáltuk felhívni őt Euroboy valamelyik születésnapján. Sikerült is rábukkanni Orange Countyban, de végül mégsem értük el. Jó barátunk, Mike Watt (2003 óta a Stooges basszusgitárosa - G. A.) mesélte nemrég, hogy harminc év után Williamson újra találkozott Iggyvel, és megint jóban vannak. Úgy néz ki, koncertezni is fognak jövőre.
MN: Sok híres ember rajong a Turbonegróért. Melyikük a legkínosabb alak?
HT: A dán herceg. Az egyik haverja, aki történetesen norvég filmproducer, mesélte, hogy amikor megházasodott, nem kért mást a legénybúcsújára, csak egy aláírt Turbo-féle matrózsapkát.
MN: 98-ban a zenekar egy milánói elmegyógyintézet várótermében oszlott fel. Hogyan tudjátok ezt legközelebb überelni? Létezik ennél jobb helyszín egy rockzenekar feloszlatására?
HT: Talán a szülészeti osztály, miközben azon veszekednénk, hogy melyikünk az apa.
MN: Melyik szerinted a rocktörténet leginkább túlértékelt zenekara?
HT: Nehéz válaszolni, mert nem vagyok annyira kritikus, hogy gyűlölni tudjak valamit. Bár a Nickelbacket eléggé utálom. Igazából gondolni sem akarok rá - tudod, én a magaskultúrához tartozó európai zeneszerző vagyok, nem szeretek az alacsonyabb dolgokkal foglalkozni. Amúgy mindenki tud rengeteg alulértékelt és túlértékelt zenekart mondani, de valahogy senki sem beszél a korrektül értékeltekről. Amilyen például a Turbonegro.
A Turbonegro augusztus 16-án, 23 órakor lép fel az MTV Headbangers Ball - Rock Színpadon
