David Yengibarjan tizenkilenc éves volt, amikor 1995-ben lelépett Jerevánból. Szobrászművész bátyja már két éve Budapesten dekkolt, az ő műtermében húzta meg magát. Kottákat kerített, bejárt a dzsessz tanszakra, hangszerelést és zeneszerzést tanult. Főképp dzsesszzenészekkel került kapcsolatba, egyelőre még nem volt szó tangóról.
Az új tangóba a színházas Halász Péter avatta be, neki köszönhető, hogy - David szavaival - "kinyílt egy új kapu". Mélyen és jóvátehetetlenül megérintette Astor Piazzolla szerzeményeinek a szomorúsága, "az a fajta szomorúság, amiben azért van remény. Együtt a féltékenység, a mámorosság, a harag."
Nem kellett sok, hogy David legyen a tangóharmonikás a pesti éjszakában: játszott kocsmákban, színházakban, az Operaházban és a Zeneakadémián; fellépett a Chalabannal és a Besh o droM-mal, és Snétberger Ferencnek is ő kellett, amikor a Holstein Lovers című filmhez készített zenét. David annak a felvételekor találkozott a bőgős Barcza Horváth Józseffel, aki a gitáros Juhász Gábornak szólt, és ezzel megszületett a Yengibarjan trió. "Nem arra törekedtem - fűzte hozzá -, hogy kísérjen a bőgő és a gitár, hanem hogy ötvöződjön a három hangszer hangja."
Így lett hazánknak egy igazán jó kis tangózenekara, annak pedig 2001 júniusára CD-je, Tango Passion címmel. Rajta kilenc darab: öt saját, három Piazzolla és egy örmény népdalfeldolgozás. Egymásba kapaszkodnak szép finoman, azonos hőfokkal-intimitással-érzékenységgel nyílik meg a "tangó szenvedélye" - tessenek befáradni, és mélyre szívni a Sziget folksátrában.
m. l. t.
Folksátor, augusztus 2., 15 óra
