„Zenei adottságaim különös módon nyilatkoztak meg. Egy esküvői lakoma után néhány félig telt pohár maradt az asztalon. Észrevettem, hogy mindegyik, teltségi mértéke szerint, mélyebb vagy magasabb hangot ad. Ezekkel a poharakkal összeállítottam egy skálát, és egy pálcikával ismert dallamokat játszottam rajtuk környezetem nagy csodálkozására – és a »zseni« megszületett.” A már nyolcvan felett járó Goldmark Károly emlékezett vissza e gyermekkori történettel zenei pályafutásának szerény, ám sokat ígérő kezdeteire. A komponista, akinek idén, halálának századik évfordulóján megkísérlünk fokozottabb figyelmet szentelni, rokonszenvesen szerény és meghatóan öreges visszaemlékezéseiben nagy pályatársaival való találkozásait is megörökítette. Mondjuk azt a pesti vizitet, amely több szempontból is oly jól jellemezte a Goldmarkot kollegiális szívélyességgel fogadó idős Lisztet:
„Ha emlékezetem nem téved, 1876 lehetett, amikor Liszt Ferenccel való egyetlen találkozásom létrejött. Sába királynője operám színrehozatala végett ebben az évben Pestre mentem. Liszt Budapesten volt, s én délidőben felkerestem őt. Szívélyes volt, mint mindig, s meghívott, hogy este újra jöjjek. Elmentem, és egy fiatal hegedűst is találtam nála. Liszt az op. 11-es Szvitemet játszotta vele. Nos, mindenesetre így még soha nem hallottam játszani e darabot. Némely dolgot másképpen játszott, de volt valami látnoki képessége a lelki hangsúlyok iránt, amelyeket nem lehet leírni, mert rendkívül finom, szubtilis jellegük könnyen eldurvul. Meg voltam hatva a jótékony figyelmességtől, amit irántam, az ifjú muzsikus iránt tanúsított. Utána teát ittunk – ő kissé sok rumot tett bele –, és sokáig ott kellett maradnom.”
A Liszt kedves gesztusa gyanánt eljátszott E-dúr szvit kedden felhangzik majd azon a koncerten is, melyet Balázs János és Kállai Ernő ad a Goldmark-centenárium tiszteletére (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 8., hét óra). A keddi program egyebekben a fantázia jegyében zajlik majd, méghozzá a schumanni Fantáziadarabok és Schubert C-dúr fantáziája révén.
Amíg a fővárosban még éppen csak csordogál a koncertélet, addig Fertőd-Eszterházán még nagyban tartanak az ez évi vigasságok! Vasárnap például az amerikai St. Lawrence Vonósnégyes (képünkön) Haydn és a rock and roll című programja csábít – vagy ébreszt tartózkodást (Haydn terem, szeptember 6., hét óra). Csütörtökön azután a pozsonyi Zmeskall Kvartett fogja névadója, a Haydn-, Mozart- és Beethoven-kortárs Zmeskall Miklós (vagy Nikolaus Zmeskall) zenéjét előhívni a feledésből (Haydn terem, szeptember 10., hét óra). „Kedves, öreg zenegróf” – ez a Beethoventől vett idézet lesz a koncert címe, s habár a mester nem mellesleg az egyik vonósnégyesét a bécsi magyar kancellária hivatalnokaként tevékenykedő Zmeskallnak ajánlotta, túl nagy megbecsüléssel rendszerint azért nem szólt e szerény pályatársáról. „Legdrágább trágyahordó báró” – így is emlegette Beethoven a mi Zmeskallunkat, akit bevallottan csak úgy használt, mint egy hangszert.
