mi a kotta?

Tea, sok rummal

  • mi a kotta
  • 2015. október 3.

Zene

„Zenei adottságaim különös módon nyilatkoztak meg. Egy esküvői lakoma után néhány félig telt pohár maradt az asztalon. Észrevettem, hogy mindegyik, teltségi mértéke szerint, mélyebb vagy magasabb hangot ad. Ezekkel a poharakkal összeállítottam egy skálát, és egy pálcikával ismert dallamokat játszottam rajtuk környezetem nagy csodálkozására – és a »zseni« megszületett.” A már nyolcvan felett járó Goldmark Károly emlékezett vissza e gyermekkori történettel zenei pályafutásának szerény, ám sokat ígérő kezdeteire. A komponista, akinek idén, halálának századik évfordulóján megkísérlünk fokozottabb figyelmet szentelni, rokonszenvesen szerény és meghatóan öreges visszaemlékezéseiben nagy pályatársaival való találkozásait is megörökítette. Mondjuk azt a pesti vizitet, amely több szempontból is oly jól jellemezte a Goldmarkot kollegiális szívélyességgel fogadó idős Lisztet:

„Ha emlékezetem nem téved, 1876 lehetett, amikor Liszt Ferenccel való egyetlen találkozásom létrejött. Sába királynője operám színrehozatala végett ebben az évben Pestre mentem. Liszt Budapesten volt, s én délidőben felkerestem őt. Szívélyes volt, mint mindig, s meghívott, hogy este újra jöjjek. Elmentem, és egy fiatal hegedűst is találtam nála. Liszt az op. 11-es Szvitemet játszotta vele. Nos, minden­esetre így még soha nem hallottam játszani e darabot. Némely dolgot másképpen játszott, de volt valami látnoki képessége a lelki hangsúlyok iránt, amelyeket nem lehet leírni, mert rendkívül finom, szubtilis jellegük könnyen eldurvul. Meg voltam hatva a jótékony figyelmességtől, amit irántam, az ifjú muzsikus iránt tanúsított. Utána teát ittunk – ő kissé sok rumot tett bele –, és sokáig ott kellett maradnom.”

A Liszt kedves gesztusa gyanánt eljátszott E-dúr szvit kedden felhangzik majd azon a koncerten is, melyet Balázs János és Kállai Ernő ad a Goldmark-centenárium tiszteletére (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 8., hét óra). A keddi program egyebekben a fantázia jegyében zajlik majd, méghozzá a schumanni Fantáziadarabok és Schubert C-dúr fantáziája révén.

Amíg a fővárosban még éppen csak csordogál a koncertélet, addig Fertőd-Eszterházán még nagyban tartanak az ez évi vigasságok! Vasárnap például az amerikai St. Lawrence Vonósnégyes (képünkön) Haydn és a rock and roll című programja csábít – vagy ébreszt tartózkodást (Haydn terem, szeptember 6., hét óra). Csütörtökön azután a pozsonyi Zmeskall Kvartett fogja névadója, a Haydn-, Mozart- és Beethoven-kortárs Zmeskall Miklós (vagy Nikolaus Zmeskall) zenéjét előhívni a feledésből (Haydn terem, szeptember 10., hét óra). „Kedves, öreg zenegróf” – ez a Beethoventől vett idézet lesz a koncert címe, s habár a mester nem mellesleg az egyik vonósnégyesét a bécsi magyar kancellária hivatalnokaként tevékenykedő Zmeskallnak ajánlotta, túl nagy megbecsüléssel rendszerint azért nem szólt e szerény pályatársáról. „Legdrágább trágyahordó báró” – így is emlegette Beethoven a mi Zmeskallunkat, akit bevallottan csak úgy használt, mint egy hangszert.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.