mi a kotta?

Tea, sok rummal

  • mi a kotta
  • 2015. október 3.

Zene

„Zenei adottságaim különös módon nyilatkoztak meg. Egy esküvői lakoma után néhány félig telt pohár maradt az asztalon. Észrevettem, hogy mindegyik, teltségi mértéke szerint, mélyebb vagy magasabb hangot ad. Ezekkel a poharakkal összeállítottam egy skálát, és egy pálcikával ismert dallamokat játszottam rajtuk környezetem nagy csodálkozására – és a »zseni« megszületett.” A már nyolcvan felett járó Goldmark Károly emlékezett vissza e gyermekkori történettel zenei pályafutásának szerény, ám sokat ígérő kezdeteire. A komponista, akinek idén, halálának századik évfordulóján megkísérlünk fokozottabb figyelmet szentelni, rokonszenvesen szerény és meghatóan öreges visszaemlékezéseiben nagy pályatársaival való találkozásait is megörökítette. Mondjuk azt a pesti vizitet, amely több szempontból is oly jól jellemezte a Goldmarkot kollegiális szívélyességgel fogadó idős Lisztet:

„Ha emlékezetem nem téved, 1876 lehetett, amikor Liszt Ferenccel való egyetlen találkozásom létrejött. Sába királynője operám színrehozatala végett ebben az évben Pestre mentem. Liszt Budapesten volt, s én délidőben felkerestem őt. Szívélyes volt, mint mindig, s meghívott, hogy este újra jöjjek. Elmentem, és egy fiatal hegedűst is találtam nála. Liszt az op. 11-es Szvitemet játszotta vele. Nos, minden­esetre így még soha nem hallottam játszani e darabot. Némely dolgot másképpen játszott, de volt valami látnoki képessége a lelki hangsúlyok iránt, amelyeket nem lehet leírni, mert rendkívül finom, szubtilis jellegük könnyen eldurvul. Meg voltam hatva a jótékony figyelmességtől, amit irántam, az ifjú muzsikus iránt tanúsított. Utána teát ittunk – ő kissé sok rumot tett bele –, és sokáig ott kellett maradnom.”

A Liszt kedves gesztusa gyanánt eljátszott E-dúr szvit kedden felhangzik majd azon a koncerten is, melyet Balázs János és Kállai Ernő ad a Goldmark-centenárium tiszteletére (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 8., hét óra). A keddi program egyebekben a fantázia jegyében zajlik majd, méghozzá a schumanni Fantáziadarabok és Schubert C-dúr fantáziája révén.

Amíg a fővárosban még éppen csak csordogál a koncertélet, addig Fertőd-Eszterházán még nagyban tartanak az ez évi vigasságok! Vasárnap például az amerikai St. Lawrence Vonósnégyes (képünkön) Haydn és a rock and roll című programja csábít – vagy ébreszt tartózkodást (Haydn terem, szeptember 6., hét óra). Csütörtökön azután a pozsonyi Zmeskall Kvartett fogja névadója, a Haydn-, Mozart- és Beethoven-kortárs Zmeskall Miklós (vagy Nikolaus Zmeskall) zenéjét előhívni a feledésből (Haydn terem, szeptember 10., hét óra). „Kedves, öreg zenegróf” – ez a Beethoventől vett idézet lesz a koncert címe, s habár a mester nem mellesleg az egyik vonósnégyesét a bécsi magyar kancellária hivatalnokaként tevékenykedő Zmeskallnak ajánlotta, túl nagy megbecsüléssel rendszerint azért nem szólt e szerény pályatársáról. „Legdrágább trágyahordó báró” – így is emlegette Beethoven a mi Zmeskallunkat, akit bevallottan csak úgy használt, mint egy hangszert.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.