mi a kotta?

Tea, sok rummal

  • mi a kotta
  • 2015. október 3.

Zene

„Zenei adottságaim különös módon nyilatkoztak meg. Egy esküvői lakoma után néhány félig telt pohár maradt az asztalon. Észrevettem, hogy mindegyik, teltségi mértéke szerint, mélyebb vagy magasabb hangot ad. Ezekkel a poharakkal összeállítottam egy skálát, és egy pálcikával ismert dallamokat játszottam rajtuk környezetem nagy csodálkozására – és a »zseni« megszületett.” A már nyolcvan felett járó Goldmark Károly emlékezett vissza e gyermekkori történettel zenei pályafutásának szerény, ám sokat ígérő kezdeteire. A komponista, akinek idén, halálának századik évfordulóján megkísérlünk fokozottabb figyelmet szentelni, rokonszenvesen szerény és meghatóan öreges visszaemlékezéseiben nagy pályatársaival való találkozásait is megörökítette. Mondjuk azt a pesti vizitet, amely több szempontból is oly jól jellemezte a Goldmarkot kollegiális szívélyességgel fogadó idős Lisztet:

„Ha emlékezetem nem téved, 1876 lehetett, amikor Liszt Ferenccel való egyetlen találkozásom létrejött. Sába királynője operám színrehozatala végett ebben az évben Pestre mentem. Liszt Budapesten volt, s én délidőben felkerestem őt. Szívélyes volt, mint mindig, s meghívott, hogy este újra jöjjek. Elmentem, és egy fiatal hegedűst is találtam nála. Liszt az op. 11-es Szvitemet játszotta vele. Nos, minden­esetre így még soha nem hallottam játszani e darabot. Némely dolgot másképpen játszott, de volt valami látnoki képessége a lelki hangsúlyok iránt, amelyeket nem lehet leírni, mert rendkívül finom, szubtilis jellegük könnyen eldurvul. Meg voltam hatva a jótékony figyelmességtől, amit irántam, az ifjú muzsikus iránt tanúsított. Utána teát ittunk – ő kissé sok rumot tett bele –, és sokáig ott kellett maradnom.”

A Liszt kedves gesztusa gyanánt eljátszott E-dúr szvit kedden felhangzik majd azon a koncerten is, melyet Balázs János és Kállai Ernő ad a Goldmark-centenárium tiszteletére (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 8., hét óra). A keddi program egyebekben a fantázia jegyében zajlik majd, méghozzá a schumanni Fantáziadarabok és Schubert C-dúr fantáziája révén.

Amíg a fővárosban még éppen csak csordogál a koncertélet, addig Fertőd-Eszterházán még nagyban tartanak az ez évi vigasságok! Vasárnap például az amerikai St. Lawrence Vonósnégyes (képünkön) Haydn és a rock and roll című programja csábít – vagy ébreszt tartózkodást (Haydn terem, szeptember 6., hét óra). Csütörtökön azután a pozsonyi Zmeskall Kvartett fogja névadója, a Haydn-, Mozart- és Beethoven-kortárs Zmeskall Miklós (vagy Nikolaus Zmeskall) zenéjét előhívni a feledésből (Haydn terem, szeptember 10., hét óra). „Kedves, öreg zenegróf” – ez a Beethoventől vett idézet lesz a koncert címe, s habár a mester nem mellesleg az egyik vonósnégyesét a bécsi magyar kancellária hivatalnokaként tevékenykedő Zmeskallnak ajánlotta, túl nagy megbecsüléssel rendszerint azért nem szólt e szerény pályatársáról. „Legdrágább trágyahordó báró” – így is emlegette Beethoven a mi Zmeskallunkat, akit bevallottan csak úgy használt, mint egy hangszert.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.