mi a kotta?

Tea, sok rummal

  • mi a kotta
  • 2015. október 3.

Zene

„Zenei adottságaim különös módon nyilatkoztak meg. Egy esküvői lakoma után néhány félig telt pohár maradt az asztalon. Észrevettem, hogy mindegyik, teltségi mértéke szerint, mélyebb vagy magasabb hangot ad. Ezekkel a poharakkal összeállítottam egy skálát, és egy pálcikával ismert dallamokat játszottam rajtuk környezetem nagy csodálkozására – és a »zseni« megszületett.” A már nyolcvan felett járó Goldmark Károly emlékezett vissza e gyermekkori történettel zenei pályafutásának szerény, ám sokat ígérő kezdeteire. A komponista, akinek idén, halálának századik évfordulóján megkísérlünk fokozottabb figyelmet szentelni, rokonszenvesen szerény és meghatóan öreges visszaemlékezéseiben nagy pályatársaival való találkozásait is megörökítette. Mondjuk azt a pesti vizitet, amely több szempontból is oly jól jellemezte a Goldmarkot kollegiális szívélyességgel fogadó idős Lisztet:

„Ha emlékezetem nem téved, 1876 lehetett, amikor Liszt Ferenccel való egyetlen találkozásom létrejött. Sába királynője operám színrehozatala végett ebben az évben Pestre mentem. Liszt Budapesten volt, s én délidőben felkerestem őt. Szívélyes volt, mint mindig, s meghívott, hogy este újra jöjjek. Elmentem, és egy fiatal hegedűst is találtam nála. Liszt az op. 11-es Szvitemet játszotta vele. Nos, minden­esetre így még soha nem hallottam játszani e darabot. Némely dolgot másképpen játszott, de volt valami látnoki képessége a lelki hangsúlyok iránt, amelyeket nem lehet leírni, mert rendkívül finom, szubtilis jellegük könnyen eldurvul. Meg voltam hatva a jótékony figyelmességtől, amit irántam, az ifjú muzsikus iránt tanúsított. Utána teát ittunk – ő kissé sok rumot tett bele –, és sokáig ott kellett maradnom.”

A Liszt kedves gesztusa gyanánt eljátszott E-dúr szvit kedden felhangzik majd azon a koncerten is, melyet Balázs János és Kállai Ernő ad a Goldmark-centenárium tiszteletére (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 8., hét óra). A keddi program egyebekben a fantázia jegyében zajlik majd, méghozzá a schumanni Fantáziadarabok és Schubert C-dúr fantáziája révén.

Amíg a fővárosban még éppen csak csordogál a koncertélet, addig Fertőd-Eszterházán még nagyban tartanak az ez évi vigasságok! Vasárnap például az amerikai St. Lawrence Vonósnégyes (képünkön) Haydn és a rock and roll című programja csábít – vagy ébreszt tartózkodást (Haydn terem, szeptember 6., hét óra). Csütörtökön azután a pozsonyi Zmeskall Kvartett fogja névadója, a Haydn-, Mozart- és Beethoven-kortárs Zmeskall Miklós (vagy Nikolaus Zmeskall) zenéjét előhívni a feledésből (Haydn terem, szeptember 10., hét óra). „Kedves, öreg zenegróf” – ez a Beethoventől vett idézet lesz a koncert címe, s habár a mester nem mellesleg az egyik vonósnégyesét a bécsi magyar kancellária hivatalnokaként tevékenykedő Zmeskallnak ajánlotta, túl nagy megbecsüléssel rendszerint azért nem szólt e szerény pályatársáról. „Legdrágább trágyahordó báró” – így is emlegette Beethoven a mi Zmeskallunkat, akit bevallottan csak úgy használt, mint egy hangszert.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.