mi a kotta?

Tejesüveg és hegedű

  • mi a kotta
  • 2015. szeptember 6.

Zene

„A Tosca szomorú korszakban született! Ma már nincsenek művészek! A jelenlegiek már csak harminc százalékát adják vissza annak, amit a szerző elképzelt! Ez túlságosan kevés. Ma már nincsenek drámai temperamentumok, mint valamikor! Az én tévedésem tehát az, hogy olyan operát írtam, amelyet sohasem fognak úgy tolmácsolni, ahogyan azt kellene! A Marianik, a Durand-ok, a Pantaleonik a múlt meteorjai…” Így panaszkodott Giacomo Puccini két esztendővel a Tosca római ősbemutatóját követően, egy 1902-es levelében az operai előadó-művészet feltartóztathatatlan hanyatlásáról. Ám még ha elfogadnánk is a drámai temperamentummal nagyon is megáldott komponista mély pesszimizmusát, akkor se hihetnénk, hogy a Tosca különösebben megsínylette volna az elmúlt 115 évben a Puccini által vélelmezett hanyatlást. Az opera, amelyet Benjamin Britten némi kollegiális rosszindulattal émelyítően olcsónak és üresnek ítélt, tartósan a legnépszerűbb dalművek egyike: rendszerint a harmadik vagy a negyedik helyet szerzi meg a legtöbbet játszott operák világranglistáján. Ezen a nyáron is már másodszor fog elénk kerülni, Szentmargitbánya után Szent Margit szigetén, azaz közelebbről a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon (augusztus 7. és 9., nyolc óra).

A pásztorlányból lett díva címszerepét ezúttal egy mezzoszoprán, a francia Béatrice Uria-Monzon alakítja majd (képünkön e hölgy), lesz egy chilei származású Cavaradossink, s még a Sekrestyés karakterszerepére is jutni fog egy díjnyertes: a Marton Éva Énekverseny I. díját tavaly elnyerő Alexandru Aghenie, aki pedig bariton létére egy hagyományosan basszusoknak kiosztott szólamot énekel majd. A karmester Kesselyák Gergely lesz.

Egyebekben érdemes lesz elhagyni a fővárost, mert az augusztus mindenféle fesztiválokat kínál, mondjuk például Veszprémben, ahol e napokban tetőzik és ér véget az Auer Lipótról elnevezett első nemzetközi hegedűfesztivál. „Bölcsőm Magyarországon ringott. Veszprémnek hívják azt a kis helységet, ahol apám szobafestő volt. Szülőföldem hagyományaihoz híven tejesüveggel és hegedűvel együtt neveltek fel…” Így emlékezett vissza legelső éveire Auer, aki a cár udvari szólóhegedűseként elmulasztotta bemutatni Csajkovszkij neki szánt Hegedűversenyét, s akit utóbb New Yorkban is az „orosz hegedűiskola” atyames­tere gyanánt tiszteltek. A világhírű csellista, a sálas Mi­scha Maisky zongoraművész lányával ad koncertet a veszprémi Auer-ünnepen (Hangvilla, augusztus 6., nyolc óra), s nyomában fellép majd Veszprémben egyebek közt a nagyszerű Borogyin Kvartett, vagy épp az Anima Musicae Kamarazenekar. S a záró gálakoncerten főszerephez jut maga Baráti Kristóf is, aki az Auer által elpasszolt Csajkovszkij-hegedűverseny szólóját cifrázza majd a Mendelssohn Kamarazenekar és a vezénylő Csaba Péter figyelmes kíséretében (Pannon Egyetem, augusztus 9., hét óra).

Amúgy Csajkovszkij-mű és nagy magyar szólista most még a kis Beremendre is jut. Az Ördögkatlan Fesztivál koncertjén Csajkovszkij V. szimfóniája és Beethoven Esz-dúr zongoraversenye is fölhangzik majd, méghozzá Ránki Dezső, valamint Dinyés Dániel Hungarian Studio Orchestrájának előadásában (Megbékélés kápolna, augusztus 6., kilenc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.