mi a kotta?

Tejesüveg és hegedű

  • mi a kotta
  • 2015. szeptember 6.

Zene

„A Tosca szomorú korszakban született! Ma már nincsenek művészek! A jelenlegiek már csak harminc százalékát adják vissza annak, amit a szerző elképzelt! Ez túlságosan kevés. Ma már nincsenek drámai temperamentumok, mint valamikor! Az én tévedésem tehát az, hogy olyan operát írtam, amelyet sohasem fognak úgy tolmácsolni, ahogyan azt kellene! A Marianik, a Durand-ok, a Pantaleonik a múlt meteorjai…” Így panaszkodott Giacomo Puccini két esztendővel a Tosca római ősbemutatóját követően, egy 1902-es levelében az operai előadó-művészet feltartóztathatatlan hanyatlásáról. Ám még ha elfogadnánk is a drámai temperamentummal nagyon is megáldott komponista mély pesszimizmusát, akkor se hihetnénk, hogy a Tosca különösebben megsínylette volna az elmúlt 115 évben a Puccini által vélelmezett hanyatlást. Az opera, amelyet Benjamin Britten némi kollegiális rosszindulattal émelyítően olcsónak és üresnek ítélt, tartósan a legnépszerűbb dalművek egyike: rendszerint a harmadik vagy a negyedik helyet szerzi meg a legtöbbet játszott operák világranglistáján. Ezen a nyáron is már másodszor fog elénk kerülni, Szentmargitbánya után Szent Margit szigetén, azaz közelebbről a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon (augusztus 7. és 9., nyolc óra).

A pásztorlányból lett díva címszerepét ezúttal egy mezzoszoprán, a francia Béatrice Uria-Monzon alakítja majd (képünkön e hölgy), lesz egy chilei származású Cavaradossink, s még a Sekrestyés karakterszerepére is jutni fog egy díjnyertes: a Marton Éva Énekverseny I. díját tavaly elnyerő Alexandru Aghenie, aki pedig bariton létére egy hagyományosan basszusoknak kiosztott szólamot énekel majd. A karmester Kesselyák Gergely lesz.

Egyebekben érdemes lesz elhagyni a fővárost, mert az augusztus mindenféle fesztiválokat kínál, mondjuk például Veszprémben, ahol e napokban tetőzik és ér véget az Auer Lipótról elnevezett első nemzetközi hegedűfesztivál. „Bölcsőm Magyarországon ringott. Veszprémnek hívják azt a kis helységet, ahol apám szobafestő volt. Szülőföldem hagyományaihoz híven tejesüveggel és hegedűvel együtt neveltek fel…” Így emlékezett vissza legelső éveire Auer, aki a cár udvari szólóhegedűseként elmulasztotta bemutatni Csajkovszkij neki szánt Hegedűversenyét, s akit utóbb New Yorkban is az „orosz hegedűiskola” atyames­tere gyanánt tiszteltek. A világhírű csellista, a sálas Mi­scha Maisky zongoraművész lányával ad koncertet a veszprémi Auer-ünnepen (Hangvilla, augusztus 6., nyolc óra), s nyomában fellép majd Veszprémben egyebek közt a nagyszerű Borogyin Kvartett, vagy épp az Anima Musicae Kamarazenekar. S a záró gálakoncerten főszerephez jut maga Baráti Kristóf is, aki az Auer által elpasszolt Csajkovszkij-hegedűverseny szólóját cifrázza majd a Mendelssohn Kamarazenekar és a vezénylő Csaba Péter figyelmes kíséretében (Pannon Egyetem, augusztus 9., hét óra).

Amúgy Csajkovszkij-mű és nagy magyar szólista most még a kis Beremendre is jut. Az Ördögkatlan Fesztivál koncertjén Csajkovszkij V. szimfóniája és Beethoven Esz-dúr zongoraversenye is fölhangzik majd, méghozzá Ránki Dezső, valamint Dinyés Dániel Hungarian Studio Orchestrájának előadásában (Megbékélés kápolna, augusztus 6., kilenc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.