tévé - DAKTARI

  • - tévésmaci -
  • 2010. április 15.

Zene

Kell-e mondanom, ez is magyar. A Daktari.
Kell-e mondanom, ez is magyar. A Daktari. Mi nem az?

Ahogy mondani szokás (nem csak minálunk) "a hatvanas évek kultsorozata" ismét a képernyõn.

Nos, az úgy kezdõdött, hogy Marton Endre megszületett Budapesten, filmesnek állt, majd Bécsben Lubitsch Ernõ vezetõ munkatársa lett, Londonban Kordáéknál zúzta, s Hollywoodban õ lett "a Ben Hur legendás kocsiversenyének" rendezõje - akciórendezõi virtuozitását sok év múlva például a Sakál napja is igazolja. Ám közben is történt ez-az; ha már az állatok szóba jöttek, a maestro például 1965-ben megrendezte a Clarence, a kusza szemû oroszlán (Clarence, the Cross-Eyed Lion) címû játékfilmet, mely - naná - fergeteges sikert aratott, s arról szólt, hogy egy állatorvos és különféle gyermekekbõl és fõemlõsökbõl álló családja nemes és izgalmas cselekedeteket hajt végre egy afrikai rezervátumban. E megérdemelt siker pedig nagyjából azonos szereplõgárdával alakul át tévésorozattá - Doris csimpanzót ugyan Judy váltotta fel, de a dolog így is megért úgy nyolcvan epizódot. Okkal, a Daktariban ugyanis szimpatikus emberi tulajdonságokkal, ám emberfeletti leleménnyel és szívvel megáldott állathõsök csinálnak pompás kunsztokat, s a technicolor õsvadonban a megnyugtató arckifejezésû nagy fehér állatorvos is igazán jól teszi a dolgát. Az imdb.com szerint Bandi becenévre hallgató magyar fiú, Andrew Marton még ebbõl is rendezett vagy hat epizódot, s csak aztán nézett új kihívások után...

Én meg szombaton megnéztem az elsõ részt, s olyan volt, mit rég: perfekt. Vágjanak bele, még nem késõ!

Duna Tv, szombat délutánonként, 13.50-tõl

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.