Koncert

The Jesus and Mary Chain

Zene

Talán csak a Flex és az Arena műsortervének telítettsége okozhatta, hogy az Ausztriába 28 év után visszatérő The Jesus and Mary Chain koncertjének az elsősorban tradicionális sörfőzdeként ismert Ottakringer Brauerei adott otthont. A helyszín az U3-as metróval közelíthető meg, a külvárosi végállomástól még bő negyedórát kell menni gyalog, míg az ember végre beér egy udvarba, ahol egy fatáblán krétával van kiírva a zenekar neve, valamint a megfelelő irány. Innen még mindig közel tíz percbe telik, amíg a „klub” útvesztőjében nagy nehezen odaérünk a színpadhoz. Itt már a Magyarországon is többször járt Cold Cave remekül vezeti fel a hangulatot, hiányérzetünk és panaszunk legfeljebb a szűkösség (max. 600-an férnek be ide) és a megmagyarázhatatlan hőség miatt lehet. A Reid tesók negyed 10-kor kerülnek elő három zenésztársuk oldalán. A remek fizikai formának örvendő és a közönséggel egész sokat kommunikáló Jim immár csak énekel, míg a fizimiskája alapján a melvinses King Buzzo hasonmásának tűnő William lemond a mikrofonról a főállású gitártorzítás érdekében. Valószínűleg egy közepes szólóba is beletörne a pengetője, viszont a részben maga kreálta noise-univerzumban világbajnoknak számít. A zenekar – a 19 évnyi albumcsend után – az idén kiadott Damage and Joyt promotálja; ahogy mi is írtuk, a visszatérés elég jól sikerült (lásd: Jutalomutazás a 20. századba, Magyar Narancs, 2017. április 6.), de a közönség érthető módon a klasszikusokat fogadja nagyobb lelkesedéssel. Valóságos élvezet végigbólogatni olyan himnuszokat, mint az April Skies, a Some Candy Talking, az Elveszett jelentésből is ismert Just Like Honey, vagy az est legnagyobb telitalálatának bizonyuló Reverence. Én egyedül a Down On Me-t hiányoltam, de hát nem én állítottam össze a szettlistát, és ez a koncert anélkül is nagyon-nagyon rendben volt.

Ottakringer Brauerei, Bécs, október 14.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.