Lemez

The Libertines: Anthems For Doomed Youth

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. október 17.

Zene

A nullás évek elején Angliát még a száj- és körömfájásnál is nagyobb veszély fenyegette: a rossz gitárzene. A britpopkorszak utáni légüres térben a Coldplay, a Travis vagy a Starsailor önsajnáló nyafogását elunó fiatalság és a még jobban unatkozó popsajtó előbb befuttatott egy fiatal amerikai zenekart, a Strokest, amelynek tagjai rendkívüli tehetséget mutattak a menő zakók és farmer­dzsekik viselésében. Majd a honfiúi büszkeség életre hívta a szigetországi verziót, a rövid idő alatt rendkívül népszerűvé váló, majd saját terhe alatt összeomló Libertinest. A szerző-frontember duó, a keményen dolgozó iparos-rocksztár (Carl Barat) és a politoxikomán költő-népvezér-bulvárszereplő (Pete Doherty) közti ún. termékeny feszültség, valamint a kocsmapunkos nekibuzdulással előadott, minduntalan a szétesés határán táncoló dalok együttesen adták a Libs esszenciáját. Aztán ­Pete Doherty úgy döntött, hogy ő mégse Byron, Shelley meg William Blake szeretne lenni, hanem a Budapesten óbégatva legénybúcsúzó, Thaiföldön kurvázó, Ibizán meg a kettőt praktikusan összekombináló brit tajparaszt. A Libertines két elég jó lemez után 2004-ben feloszlott, már a zenekar követőinek követői is rég a történelem szemétdombjára kerültek, ahogy nagyjából a gitárzene is, úgyhogy jogos a kérdés, hogy mit tud mutatni tizenegy év szünet után egy thaiföldi rehabon összeboruló veterán zenekar.

Egy ritkán meglóduló, inkább lötyögős tempókra felhúzott, különösebb dalszerzői bravúrok nélküli, de azért egyenletes rocklemezt, egy hosszú, jól sikerült buli utáni másnap maradékát, ami kicsit fejfájós, kicsit hányásszagú, kicsit kiábrándult, és arra emlékezteti a hallgatót, hogy noha már nem bírjuk úgy, mint régen, meg egyébként is, mindenki sokkal fiatalabb, szebb és jól­öltözöttebb ezekben a klubokban, és szörnyű a zene, de azért szombat este muszáj nekiindulni, és úgy szétcsapni magunkat, mintha a haza üdve múlna rajta; mert muszáj.

EMI, 2015

Neked ajánljuk

Gázlángolj még, baby!

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

Egy fiktív háború leletei

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

Béketurné

„A lehető leghatározottabban szólalunk fel az ártatlan polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök kivizsgálása érdekében. Egyetlen elkövetett bűncselekmény sem maradhat büntetlenül” – mondta Novák Katalin New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen, hozzátéve, hogy jelenleg Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója zajlik.

A paraván

A Parlament őszi ülésszakát megnyitó beszédében Orbán Viktor súlyosbodó gazdasági bajaink, mindenekelőtt az infláció okaként az Oroszország ellen bevezetett globális gazdasági büntetőintézkedéseket nevezte meg.

A legszélről legeltek

  • Vásárhelyi Júlia

Olaszországban és Európában is történelmi fordulatot hozott a múlt vasárnapi választás: a II. világháború óta első alkalommal egy posztfasiszta párt, az Olaszország Fivérei veszi a kezébe a kormányrudat szélsőjobboldali-jobboldali koalíciós partnereivel. Nagy valószínűséggel a párt vezetője, Giorgia Meloni lesz az ország első női miniszterelnöke.

Nem jó lenni katonának

Az orosz elnök többször is ígéretet tett arra, hogy nem lesz sorozás, szeptember 21-én mégis részleges mozgósítást rendelt el. Az orosz hadsereg az eredetileg erre szánt létszámmal nem lesz képes megadásra kényszeríteni Ukrajnát.