Lemez

King Midas Sound & Fennesz: Edition 1

  • - minek -
  • 2015. október 17.

Zene

Kevin Martin az izgalmas, kísérletező, s néha kontemplatívabb elektronika élő klasszikusa, aki az utóbbi két évtizedben leginkább The Bugként volt aktív. A 2009-ben, a Hyperdubnál már egy remek albumot is kiadó King Midas Sound triója pedig a fátyolos, melankolikus, szürke hangulatok zenéjét nyújtja – néha meglepően érzelmes tónusokkal. Mindez köszönhető vokalistáinak: a klasszikus triphop énekesnő-hagyományát igényesen folytató Kiki Hitominak, és a hol falzettben dünnyögő, hol blazírt hangon dörmögő soulpoétának, Roger Robinsonnak is. Aki hallotta két évvel ezelőtti maxijukon a Funny Love című, naiv egykedvűségtől szinte kicsattanó szerzeményt, az képben lehet az album hangulatát illetően. Ráadásul az Edition 1 egy négy állomásból álló sorozat első, mindjárt remekül sikerült darabja, ezúttal az osztrák gitáros-hangszobrász Fennesz közreműködésével: manipulált tónusai, gitárimprovizációi remekül fonódnak össze a Martin által produkált dub-drone-ambient kulisszával. Az album zömén néha még dub/hiphop ritmikával is megtámogatott, apatikus-szomorkás miniballadák követik egymást a csilingelő On My Mindtól a kicsit már indusztriál-dubos Meltig vagy a cipőbámulós Lighthouse-ig: ezek mintha a semmiben lebegnének, s csupán hangokból font finomabb-erősebb kötelékek tartanák meg őket. Ám a lemez második felé­re mindent elborít a finom köd: egyszerre disszonáns, mégis puha hangzások ejtik rabul, szippantják be a hallgatót; a hangok oly fokozatosan fogynak el a végén, hogy észre sem vesszük, mikor kiérünk az erdőből.

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.