Lemez

King Midas Sound & Fennesz: Edition 1

  • - minek -
  • 2015. október 17.

Zene

Kevin Martin az izgalmas, kísérletező, s néha kontemplatívabb elektronika élő klasszikusa, aki az utóbbi két évtizedben leginkább The Bugként volt aktív. A 2009-ben, a Hyperdubnál már egy remek albumot is kiadó King Midas Sound triója pedig a fátyolos, melankolikus, szürke hangulatok zenéjét nyújtja – néha meglepően érzelmes tónusokkal. Mindez köszönhető vokalistáinak: a klasszikus triphop énekesnő-hagyományát igényesen folytató Kiki Hitominak, és a hol falzettben dünnyögő, hol blazírt hangon dörmögő soulpoétának, Roger Robinsonnak is. Aki hallotta két évvel ezelőtti maxijukon a Funny Love című, naiv egykedvűségtől szinte kicsattanó szerzeményt, az képben lehet az album hangulatát illetően. Ráadásul az Edition 1 egy négy állomásból álló sorozat első, mindjárt remekül sikerült darabja, ezúttal az osztrák gitáros-hangszobrász Fennesz közreműködésével: manipulált tónusai, gitárimprovizációi remekül fonódnak össze a Martin által produkált dub-drone-ambient kulisszával. Az album zömén néha még dub/hiphop ritmikával is megtámogatott, apatikus-szomorkás miniballadák követik egymást a csilingelő On My Mindtól a kicsit már indusztriál-dubos Meltig vagy a cipőbámulós Lighthouse-ig: ezek mintha a semmiben lebegnének, s csupán hangokból font finomabb-erősebb kötelékek tartanák meg őket. Ám a lemez második felé­re mindent elborít a finom köd: egyszerre disszonáns, mégis puha hangzások ejtik rabul, szippantják be a hallgatót; a hangok oly fokozatosan fogynak el a végén, hogy észre sem vesszük, mikor kiérünk az erdőből.

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.