Lemez

The Masters Collection: Zoltán Kocsis

  • 2020. január 5.

Zene

Lehetetlennek tűnő vállalkozás Kocsis Zoltán életművéről háromlemezes kiadványban képet adni. Nemcsak azért, mert ez az életmű felölel önálló zeneszerzői munkákat, hangszerelések sokaságát, más alkotó művének kiegészítését, írásokat, pedagógiai tevékenységet is, hanem mert ami CD-n bemutatható – a zongoraművészi és karmesteri életmű – is oly szerteágazó, hogy három lemezen keresztmetszetét nyújtani képtelenség.

Ezért aztán a Hungaroton nagy jelentőségű, értékmentő sorozatának Kocsist középpontba állító új albumát kézbe véve se azon furcsállkodjunk, hogy a három lemezen egyetlen hangnyi Bach vagy Beethoven sem szerepel (holott a Gould-követő Kocsis fiatal korának legnagyobb magyar Bach-játékosa volt, s az őt a nagyközönség körében híressé tevő versenygyőzelem Bee­thovenhez kapcsolódik). Azt se kifogásoljuk, hogy egy kottafejnyi Rachmaninovot sem hallunk, és azt se, hogy Debussytől szóló zongoradarab nem hangzik fel, csak a Csellószonáta. Örüljünk annak, hogy a három lemez kontextusba helyezi a művészt, bemutatva ösztönző kapcsolatait (Perényi, Berkes, Szenthelyi, Ránki, Schiff, Takács Kvartett, Kelemen), elkötelezettségeit (Bartók, Cage, Kurtág), a klasszikusokhoz fűződő újraértelmező viszonyát (Haydn, Mozart, Schubert), hogy Bartóktól olyan különlegességeket válogattak az antológiába a szerkesztők, mint a Kossuth-szimfónia (kapcsolat a Kocsis számára szintén fontos Richard Strausshoz) vagy a Fiatalkori hegedűverseny, s hogy ezek mellett „ellensúlyként” ott a Kontrasztok, a kétzongorás-ütős Szonáta és a Divertimento is.

Hungaroton, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.