Lemez

The Masters Collection: Zoltán Kocsis

  • 2020. január 5.

Zene

Lehetetlennek tűnő vállalkozás Kocsis Zoltán életművéről háromlemezes kiadványban képet adni. Nemcsak azért, mert ez az életmű felölel önálló zeneszerzői munkákat, hangszerelések sokaságát, más alkotó művének kiegészítését, írásokat, pedagógiai tevékenységet is, hanem mert ami CD-n bemutatható – a zongoraművészi és karmesteri életmű – is oly szerteágazó, hogy három lemezen keresztmetszetét nyújtani képtelenség.

Ezért aztán a Hungaroton nagy jelentőségű, értékmentő sorozatának Kocsist középpontba állító új albumát kézbe véve se azon furcsállkodjunk, hogy a három lemezen egyetlen hangnyi Bach vagy Beethoven sem szerepel (holott a Gould-követő Kocsis fiatal korának legnagyobb magyar Bach-játékosa volt, s az őt a nagyközönség körében híressé tevő versenygyőzelem Bee­thovenhez kapcsolódik). Azt se kifogásoljuk, hogy egy kottafejnyi Rachmaninovot sem hallunk, és azt se, hogy Debussytől szóló zongoradarab nem hangzik fel, csak a Csellószonáta. Örüljünk annak, hogy a három lemez kontextusba helyezi a művészt, bemutatva ösztönző kapcsolatait (Perényi, Berkes, Szenthelyi, Ránki, Schiff, Takács Kvartett, Kelemen), elkötelezettségeit (Bartók, Cage, Kurtág), a klasszikusokhoz fűződő újraértelmező viszonyát (Haydn, Mozart, Schubert), hogy Bartóktól olyan különlegességeket válogattak az antológiába a szerkesztők, mint a Kossuth-szimfónia (kapcsolat a Kocsis számára szintén fontos Richard Strausshoz) vagy a Fiatalkori hegedűverseny, s hogy ezek mellett „ellensúlyként” ott a Kontrasztok, a kétzongorás-ütős Szonáta és a Divertimento is.

Hungaroton, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.