Tizenegy óra - Csajkovszkij-maraton (koncert)

  • Csernus János
  • 2008. február 7.

Zene

Nekünk Marathón kellett, és most meg is kaptuk. Importáltunk is hozzá egy nagyszerű mestert, egyenesen a festői Oroszországból, akiben minden együtt van ahhoz, hogy ideális központi figurája legyen egy ilyen nagyszabású minifesztiválnak. Csajkovszkij közkedvelt, unalomig ismert témái nyugodtan nevezhetők örökzöld melódiáknak, amelyekből gond nélkül összeválogatható bármelyik kereskedelmi rádió hajnali komolyzenei blokkja, ha a szerkesztőt megszállná a kultúrmisszió ihlete, hogy néhány meghitt percet szerezzen a szépre és nemesre áhítozó kamionsofőröknek és az éjjel-nappali üzletek pénztárosainak.

Nekünk Marathón kellett, és most meg is kaptuk. Importáltunk is hozzá egy nagyszerű mestert, egyenesen a festői Oroszországból, akiben minden együtt van ahhoz, hogy ideális központi figurája legyen egy ilyen nagyszabású minifesztiválnak. Csajkovszkij közkedvelt, unalomig ismert témái nyugodtan nevezhetők örökzöld melódiáknak, amelyekből gond nélkül összeválogatható bármelyik kereskedelmi rádió hajnali komolyzenei blokkja, ha a szerkesztőt megszállná a kultúrmisszió ihlete, hogy néhány meghitt percet szerezzen a szépre és nemesre áhítozó kamionsofőröknek és az éjjel-nappali üzletek pénztárosainak. A komponista életműve emellett hemzseg a felfedezésre váró remekművektől, mint például az Aranyszájú Szent János liturgiája, amelynek magyarországi premierjét - bő 120 évvel a megírása után - éppen a Maratonra időzítette a Schola Cantorum Budapestiensis és a Szent Efrém Bizánci Férfikar. Minden adott tehát arra, hogy gazdag választékot ígérjen a tizenegy órányi műsorfolyamra az alkalmi kulturális multiplexszé átlényegülő Művészetek Palotájában. A rendezvény arra is alkalmat teremt, hogy felvonultassa a hazai zenei élet kiválóságait, Jandó Jenőtől és Fokanov Anatolijtól a Bartók Vonósnégyesig és a MÁV Szimfonikus Zenekarig.

Nagyszerű választásra vall, hogy a maraton a borongós VI. szimfóniával indul, és mire Hamar Zsolt együttesével, a Pannon Filharmonikusokkal nagyon belefeledkeznénk a világfájdalomba, már jönnek az újabb koncertek, jóval oldottabb hangulatú művekkel. Igazi felüdülés a Hegedűverseny Alekszander Markov és a Rokokó-variációsorozat Fenyő László csellószólójával, az V. szimfónia az Óbudai Danubia Zenekarral. Élményszámba megy a Budapesti Vonósok rendkívül muzikális és érzékeny Vonósszerenádja, az ember el sem hinné, hogy éppen egy agyonjátszott darabot hallgat. Telitalálat a Kovács János vezette Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Olasz capricciója. A hamisítatlan orosz zenébe oltott vérbő mediterrán fiesta mintegy megelőlegezi a maraton csúcspontjának szánt záróhangversenyt, amelyet a minifesztivál művészeti vezetője, Fischer Iván vezényletével ad a társrendező Budapesti Fesztiválzenekar. Az együttes nevéhez méltóan szólaltatja meg a mámoros ünnepi aktussá magasztosuló IV. szimfóniát. Itt nyoma sincs a darabra egyébként jellemző széttöredezettségnek, szó sincs arról, hogy a szimfónia lényegében az "Áll egy ifjú nyírfa a réten" kezdetű orosz népdal dekonstrukciója lenne. A Fesztiválzenekar előadásában az első és a második tétel felvezetés a dörgedelmes fináléhoz, ahol a rövid pizzicatós közjáték után kedvükre rezeghetnek a rezek és düböröghetnek az ütősök, sivíthatnak a fúvósok és visíthatnak a vonósok. Ennyi pompa és ceremónia után kijár a tomboló tapsvihar a zsúfolásig megtelt nagyteremben.

Nincs fesztivál közönség nélkül. Bár az egyik helyszín, a kisebb befogadóképességű Fesztivál Színház nézőterén gyakorlatilag sosincs szabad négyzetcentiméter, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem sorait megtizedelte az influenzajárvány, ám ahogy múlik az idő, lassan benépesülnek a foghíjak. Az estéhez közeledve szaporodnak az öltönyök és az alkalmi kosztümök, a farmeres és pulóveres humánértelmiséget, az unatkozó kékharisnyákat és matinézó családokat fokozatosan felváltja a burzsoázia. Miniatűr történelmi tabló egy napba sűrítve a magyar polgárosodásról. Csak semmi pajkos összekacsintás, semmi elitista gőg, fennhéjázó felsőbbrendűségi érzület, a nyitó hangverseny publikuma épp úgy bele tud tapsolni az előadásba a harmadik tétel után, mint ahogy jólnevelten végighallgatja a műsort a finálé hallgatósága. Tetszik, nem tetszik, nálunk egy és ugyanaz a kultúrszomjas bölcsész és a self made man vállalkozó, fogyassza bár békésen a bélszínt a szünetben a földszinti Bohém étterem asztalánál, vagy majszolja az otthonról hozott szendvicset az erkélyen, teát hörpintve hozzá a termoszból. De nincs sok idő a szemlélődésre, máris kezdődik az újabb hangverseny vagy operavetítés a különteremben, s mire vége az egésznek, tanácstalanul néznek körbe a maratonisták: nincs több? Még szerencse, hogy jövőre is lesz.

Művészetek Palotája, február 2., reggeltől estig

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.