Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Programajánló melléklet – Interjú

„Tőlünk lopta”

Valor Kand, Maitri Nicolai (Christian Death)

Zene

Az 1979 óta létező, jó ideje duóban működő amerikai formáció, a Christian Death Európában mindig népszerűbb volt, mint hazájában. A hozzánk negyedszer látogató együttes énekes-gitáros-dalszerzőjével a tavasszal megjelent új albumról, az Evil Becomes Rule-ról beszélgettünk, de egy válasz erejéig a csapat másik tagja, Maitri Nicolai (ének, basszusgitár) is bekapcsolódott az interjúba.

Magyar Narancs: Az új lemezetek zenei világa a Christian Death klasszikus, nyolcvanas évekbeli időszakát idézi. Olvastam, hogy már 2018-ban elkezdődtek a felvételek, de a járvány közbeszólt. Különben a „hőskorihoz” hasonló munkamódszerekkel is dolgoztatok?

Valor Kand: Nemcsak a Covid hátráltatta az album megjelenését, hanem az is, hogy tavaly azzal szembesültünk, hogy kapacitásproblémák miatt világszerte óriási csúszások vannak a vinylek és a CD-k gyártásában. Először 2021 szeptemberéről volt szó, aztán decemberről, aztán idén januárról… Az alkotás során a szöveg érzelmi világa alakítja a zenét, vagyis a dráma, az öröm, a düh, a fájdalom. Ez régebben is így volt, a különbséget az anyagok között az aktuális téma jelentette. Azt mondanám, hogy ami leginkább hasonlít az évtizedekkel ezelőtti dalokra, az a félelem jelenléte.

MN: A nyolcvanas évek legelejétől, az indulástól kezdve, amikor még Rozz Williams volt a frontemberetek, az együttes nyomasztó gitárriffjeivel, különös szintetizátorhangzásával és teátrális koncertjeivel vált népszerűvé a sötét zenét kedvelők körében. Még mindig fontos számotokra a provokáció?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban Grandiózus pamparamm Grandiózus pamparamm
Következő cikk a rovatban Víg Mihály: „Nem tartom magam annyira érdekesnek, hogy belőlem mozifilm legyen” Víg Mihály: „Nem tartom magam annyira érdekesnek, hogy belőlem mozifilm legyen”

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.
Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.