Ha fa lenne, Tóth Viktor jegenye lenne. Egyedül, magasan. Ez persze hülyeség, hiszen a jazzben szinte sosincs „egyedül”, itt is triójával és egy brit vendéggel halljuk. Ez a lemez tökéletes arra, hogy ha valaki még nem ismerné, akkor szinte mindent megtudjon Tóth Viktorról. Fényes tehetsége igen hamar kiviláglott, elismerték kompromisszumokat kerülő, komolyan elkötelezett művészi alapállásáért, koncentráltságáért, a tiszta esszencia és a végső kérdések iránti vonzalmáért. A külföldi turnék és a mélyre ható kollaborációk egyelőre jobban visszaigazolták törekvéseit, mint a szűkös itthoni terep, de így is meghatározó jazzszólistának számít. A felvétel egy idén áprilisi koncert lenyomata, a zenekarvezető negyvenedik születésnapja táján. Tóth Viktor alapvető kifejezési formája a tercett, melyen rajta kívül Orbán György bőgős és ezúttal Hodek Dávid dobos értendő. Hozzájuk csatlakozott Gareth Williams zongorista. A jazzben mindig nagyon izgalmas, hogy mit produkálnak a muzsikusok, amikor először együtt játszanak. A brit/walesi élvonalból érkezett Williams nagyjából egyidős Tóthtal, több együttest is vezet párhuzamosan, énekel és néha második hangszerét, a gitárt is előveszi, itt viszont csak zongorázik. Pompás muzsikus, ráérzett arra a mai, post-coltrane-i vonalra, ahol a tercett hagy helyet a beilleszkedésre. A sokoldalú Williams rugalmasan, feszes ritmusokkal és tömött akkordokkal tölti ki ezeket. Biztos lesznek, akiknek Tóth repertoárja ismerős, hiszen következetességének az is része, hogy saját melódiáinak is legtökéletesebb ideálját próbálja rendre felvázolni, ezért a Flying Away, az Albatross’ Love és a többi a törzsközönségnek nem újdonság. Williamsszel a zene szabad lelkű levegőssége, magát mindig komolyan vevő attitűdje és a tercett tagjainak mély kötelékei tovább erősödtek.
Fonó Records 2017
