Az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezése a klasszikus zongorázás területén az 1991-es születésű orosz Danyiil Trifonov Horowitzhoz méltó virtuozitása és Richterre emlékeztető elmélyültsége. Kezdettől nyilvánvaló, hogy érzékeny, gondolkodó művész. Nemrég megjelent dupla CD-jén nemcsak játssza Chopin zenéjét, de a zeneszerző szellemét is megidézi: olyan kompozíciókkal (Schumann, Grieg, Barber, Csajkovszkij, Mompou), amelyek chopini inspiráció nyomán, mintegy stílustanulmányként készültek. Chopin művei közül a két zongoraversenyt játssza (f-moll, op. 21; e-moll, op. 11), a Mozart-témát feldolgozó Là ci darem la mano-variációkat (B-dúr, op. 2), valamint a kétzongorás C-dúr rondót (op. posth. 73), amelyet egykori tanárával, Szergej Babajannal közösen szólaltat meg briliáns előadásban.
Különlegesen virtuóz és elegáns zongorázás hallható a lemezeken: Trifonov technikai tudása szinte emberfeletti, a futamok szikráznak, mint a tűzijáték. Mégsem ez a legfontosabb, hanem a hangulatábrázolás árnyaltsága, a kifinomultság, ami minden gesztusból árad, a mélység és a költészet, vagyis a muzsikálás lényege. A lemez egyik érdekessége, hogy a két zongoraverseny (kísér a Mahler Kamarazenekar) a felvételeken vezénylő Mihail Pletnyov által újrahangszerelve szólal meg. Régi beszédtéma muzsikus körökben, hogy Chopin nem volt a legjobb hangszerelő, s hogy versenyműveinek zenekari anyaga jellegtelen. Most Pletnyov színesebbé tette. Az önmagával is vitázó kritikus egyik énje azt mondja: kár kijavítani Chopint – a másik készséggel elismeri az eredmény minőségét.
Deutsche Grammophon, 2017
