Lemez

Trouble: The Distortion Field

  • V. Á.
  • 2013. szeptember 1.

Zene

A chicagói Trouble szinte tökéletes példája a meg nem értett zenekarnak.

Az idestova harmincnégy éve működő kvartett mindvégig megmaradt az underground arcok klubokban játszó szent tehenének, míg azok a csapatok, amelyek bevallottan ihletet merítettek a lemezeiből, gyakorlatilag sztárokká váltak - lásd mondjuk a Metallicát, amely a legenda szerint nemcsak riffeket (a Sad But True megvan, ugye?), hanem a gitárhangzást is tőle lopta. A Trouble a kétezres évek elejéig bírta a gyűrődést, aztán jegelte magát, és csak 2007-ben tért vissza a Simple Mind Conditionnel, melynek turnéján Magyarországra is eljutott. Aztán Eric Wagner, a jellegzetes hangú énekes ismét kiszállt, helyére pedig néhány próbálkozás után Kyle Thomas került, akivel már jó tizenöt éve, Wagner első kiválása után is adott néhány koncertet a Trouble.

Az egykori Exhorder-, Floodgate- és Alabama Thunderpussy-énekessel mondhatni új erőre kapott a zenekar a halványabb Simple... után, mert a Distortion Field dalaiban nem nagyon lehet hibát találni. A korai Black Sabbath riffjeit továbbgondoló és ikerszólókkal bővítő Rick Wartell és Bruce Franklin témái tökéletesen illeszkednek Thomas hallhatóan klasszikus heavy metalon és hard rockon edződött hangjához. Most ugyan nincs a 92-es Memory's Gardenhez fogható sláger, a zömmel középtempós, négynegyedes szeletelések veszélyes egyhangúságát sikeresen meg tudták törni olyan, kiválóan eltalált tételekkel, mint a gyorsra és húzósra vett Sucker, a komoran cammogó One Life vagy a záró, monumentális Your Reflection.

FRW, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.