No de nem akarnék rocktörténeti futamokba keveredni. Csupán azt jelezném, hogy a Locomotiv GT harmincéves históriáját minimum két szempontból is megkülönböztetett jelentőségűnek tartom. Mert azon túl, hogy a fénykorában überelhetetlen tekintéllyel bírt, a későbbiekben sem "alázta" meg magát: nem tapadtak hozzá olyan kínos ideológiai vagy anyagiaskodó szarozások, mint amilyenek tavaly beárnyékolták a Metróval újra hármasban befutó Illést vagy Omegát. A Locomotiv GT a mai napig könnyű szívvel maradt "vállalható", és ebbe simán belefér, hogy amúgy, szerintem, hálátlan feladat lenne az összes számáért rajongani.
Sőt. Számomra ugyancsak a "tisztességét" jelzi, hogy a ´92-es búcsúkoncertjét követően azt is csak nagy nehezen "vallotta" meg a Locomotiv GT, hogy jó lenne újra, legalább pár számot felvenni... Ebből született meg ´97-ben a 424 - Mozdonyopera, de hogy koncertre is sor kerüljön, az továbbra is váratott magára. - Mindennek összehangolt szerepét látom abban, hogy június 1-jén harmincötezren kellett hogy lássák-hallják az óbudai Hajógyári szigeten.
H
A jég ´99 nyarán tört meg, amikor is a Westel Kapcsolatához a Hősök terén hetedmagával "csatlakozott" a Locomotiv GT is. Presserék egy olyan, szélesebb körű megállapodás keretében tettek eleget e felkérésnek, amelyben a Westel ígéretet tett a hajdani - még a hetvenes évek kezdetéig visszanyúló - Locomotiv-terv támogatására. Akkoriban az a Locomotiv Rock ´N´ Roll Cirkusz címet kapta, mozgósították hozzá Somló artista kollégáit, a bohócruhák is elkészültek már, csakhogy az Országos Rendező Iroda "rosszallásával" meghiúsult a kezdeményezés. És álom maradt közel harminc éven át.
Mára ebből nőtt ki a Locomotiv GT fesztivál - cirkuszi produkciókkal, Loksi-tehetségkutatóval és -balettel, Képzelt riporttal s végül az LGT koncertjével. Hogy könnyedén ment a rákészülés, az talán most sem állítható, hiszen fél évvel ezelőtt úgy tűzték ki az időpontját, hogy a szponzorokkal folyó egyezkedés még a legjobb indulattal is nyögvenyelősen haladt, de jó dakota szokás szerint csak a szépre emlékezünk.
Meg nem feledkezve arról, hogy mindeközben - s a fesztiváltól teljesen függetlenül - napvilágot látott egy új LGT-album. A fiúk a kocsmába mentek hátterében "legfeljebb" az áll, hogy jelenlegi felállásában huszonöt éve játszik a zenekar. Presser úgy gondolta, ebből az alkalomból bedobhatnának egy pezsgőt valamelyik kocsmában, aztán meglódult a képzelete, a szolid megünnepléshez ilyen-olyan kocsmai történeteket-figurákat társítva. Érzelgős szerelmit (Mindent megtennék) és vigadozót (A mi kocsmánk), elszabadultat (De jó lenne észnél lenni) és - különösen figyelmet keltően - két keserűt (Visszamenni nem tudok + Nem olyan könnyű). A napokban mindenféle faksznitól mentesen, szinte csendben került utcára az anyag, éppen ahogy felvették, csak maguk, négyesben. És dicséretesen nem bajlódva azzal, hogy a kereskedelmi rádióknak is kedve teljen benne. Nem az utolsó, és végképp nem egy "utolsó" Locomotiv-anyag - úgy gondolom. Noha csak egyetlen számot mutattak be róla a fesztiválon.
H
Mielőtt kiderülne, hogy milyen jól játszott a zenekar, meg kell emlékeznem a körülményeiről. Hiszen nagyon-nagyon kivételes alkalom, hogy ától cettig flottul és könnyedén peregjenek az események, ne spórolják ki belőle a lelkét, a kivetítőkön tök éles legyen a kép, és a sziget bármely szegletéből kifogástalanul hallatszódjék, aminek kell.
Fél nyolctól tízig történetesen a Locomotiv GT zenekar. Egy nagyon jól működő Locomotiv GT zenekar. Hogy Somló és Karácsony mennyivel szellemesebben játszott, mint a szóló dolgain szokott, azt inkább hagyjuk, mert bántó lehet. De ezen túlmenőleg feltűnően tisztán énekeltek, ami ennyi év után korántsem elhanyagolható teljesítmény. Sőt. Ha az volt a tét, hogy megidézhető-e a valamikori Tabán-fíling, az is bejött. Nevezzük örömzenélésnek vagy dzsembörinek, tökmindegy. Ahogyan most nyolc-tíz ifjabb muzsikussal kiegészülve megtűzdelték "vendégmotívumokkal" és imprókkal, megcsavarták vagy újragondolták némelyik dalukat, az messze túlteljesítette a nosztalgiázni vágyók elvárásait. A tinédzserek pedig még azt is gondolhatták, hogy van remény.
Marton László Távolodó
Hajógyári sziget, június 1.
