Az egyébként hiperintelligens énekes, bizonyos Hank Von Helvete elmegy múzeumőrnek az isten háta mögé, hogy lejöjjön a cuccról, majd amikor ismét összeáll vele a Turbonegro, akkor learatja azt, amit a 90-es években elvetett. Telt házas turnékat csinálnak, és kiadnak három lemezt, amiken kevés kivétellel nyoma sincs az említett két klasszikus zsenialitásának, majd Helvete ismét lelécel, ezúttal úgy tűnik, végleg. Na, itt szoktak földbe állni a zenekarok.
A Turbonegrót viszont, úgy látszik, másféle fából faragták. Gyorsan kerítettek egy új énekest (a brit Tony Sylvestert a zseniális és sajnos nagyon kevéssé ismert The Dukes Of Nothingból), és kiadták az új kezdetnek megfelelően provokatív címmel ellátott Sexual Harassmentet. A lemez pedig, talán épp a vérfrissítés miatt, jobban betalál, mint három elődje. Noha Helvete hangja mindig is hiányozni fog - Sylvester rekedtesebben, karcosabban, bunkóbban énekel -, és az Apocalypse Dudes magasságát itt sem sikerült elérni, az olyan kétakkordos, mégis pofátlanul ravaszul felépített dalok, mint a Hello Darkness vagy a hihetetlen magasságokat sugalló című Mister Sister egyből eladják a lemezt, és az ember csak azt veszi észre, hogy sokadszorra hallgatja, a lábával pedig üti hozzá a kettőnégyet.
Volcom, 2012
