Hidvéghy Valéria, a kora negyvenes évek szõke moziüdvöskéje (akit leginkább a Filmmúzeum csatornán szabályos idõközönként levetített Ragaszkodom a szerelemhez címû Bókay-vígjátékból ismerhet a mai közönség) 1946-ban kiverekedte magát Párizsba, ahol is - mert a szerelem vak - elsõ találkozásra beleszeretett egy köpcös, nálánál éppen negyedszázaddal idõsebb, férfiszépségnek vakmerõ túlzással sem nevezhetõ filmproducerbe. A szenvedélyes románcból viharos házasság, majd pedig terjedelmes emlékirat lett, ám az 1971-es angol nyelvû és szintúgy a friss magyar kiadás aligha tarthatna igényt számottevõ közérdeklõdésre, ha Gabriel Pascal nem G. B. Shaw darabjainak hû megfilmesítõjeként szerzett volna hervadhatatlan érdemeket magának, s ha özvegyének visszaemlékezéseiben nem jutna fõ szerep a matuzsálemi korú, de szellemi frissességét és szarkasztikus humorát mindhalálig megõrzõ fabiánus paradoxmondónak. A magyar és egyszersmind törvénytelen származású self-made man, aki huszártiszti fellépésének és elsöprõ erejû svádájának köszönhetõen egy csapásra elnyerte Shaw rokonszenvét, s megszerezte színdarabjainak filmjogait, a Leslie Howard-féle Pygmalion producereként és a Caesar és Kleopátra rendezõjeként került be az egyetemes filmtörténetbe. Shaw szerint Pascal titka egyszerû volt: "...elárasztották a forgatókönyvírók, õ pedig rossznak tartott mindent, amit írtak, s jónak azt, amit én írtam. Természetesen egyetértettem vele..." S jóllehet az emlékiratok szerzõje ennek a termékeny munkakapcsolatnak már csak szomorkás zárófejezetét szemlélhette közvetlen közelrõl, azért e két rendkívüli karakterért s a könyv lapjain itt-ott felbukkanó néhány más kultúrtörténeti érdekû alakért (Stella Adorjántól Oskar Kokoschkáig) megéri kézbe venni a Bóday Pálné által fordított kötetet.
General Press Kiadó, 2008, 424 oldal, 3400 Ft
***
