Nekrológ

Váratlan veszteség

Dolores O’Riordan (1971–2018)

Zene

A rock and roll már rég betöltötte a hatvanat, így nem is annyira sokkoló, ha egy-egy idősebb képviselőjének haláláról kapunk hírt. Dolores O’Riordan, a Cranberries arca azonban 46 évesen, egyelőre tisztázatlan körülmények között veszítette életét.

Az ír dalszerző-énekesnő a kilencvenes évek elején meglehetősen maszkulin közegben tudott érvényesülni, és ikonná válni. A zenekarát a gitáros–basszgitáros Hogan testvérek alapították 1989-ben Cranberry Saw Us néven – kifejezetten női énekesre vadásztak, és hirdetésükre jelentkezett O’Riordan 1990-ben. Kapott pár demót, ezekre írt szöveget és énekdallamot, a végeredmény pedig a Linger című szám (a zenekar talán legjobban sikerült dala), valamint a frontemberi pozíció elnyerése lett. Nem sokkal később már The Cranberriesnek hívták őket, megjelent első kazettájuk is, amelyből mindössze 300 példány fogyott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy az együttes több nagy kiadó érdeklődését is felkeltse. Az Island Records égisze alatt megjelent Uncertain című első EP-jük még rossz kritikákat kapott, de miután O’Riordanék összeálltak Geoff Travis menedzserrel, valamint a korábbi Smiths-producer Stephen Streettel, és nekik köszönhetően 1993-ban elkészült az Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? című bemutatkozó album, minden megváltozott.

Kezdetben az első nagylemeznek sem volt jelentősebb visszhangja, ám miután ennek nyomán a Cranberries lett a Suede előzenekara, egyre többen odafigyeltek rájuk, és szép lassan az MTV is elkezdte játszani a klipjeiket. Igazán lassan épülő sikersztorinak lehettünk tanúi: az album 1993 márciusában került a boltokba, és végül 1994 júniusában jutott fel a brit lista csúcsára (és közben Amerikában is jól teljesített). Mindez persze kellően megágyazott a ’94 októberében kiadott második album, a No Need to Argue óriási sikerének, amihez természetesen a meglehetősen grunge-os hangvételű Zombie című dal népszerűsége is hozzájárult. A számot Dolores írta, egy nem sokkal korábbi IRA-akció ihlette a szövegét. Az akkortájt a csúcsra jutó britpopos zenei közegben az inkább amerikai zenei mintákat követő Cranberries simán meg tudta vetni a lábát, bár az is tény, hogy kreatív szempontból az első két albumuk szintjét nem tudták később megugrani.

A többi négy Cranberries-lemez tisztességes munka volt, közepes sikerrel, rajta Dolores védjegyszerű, Sinéad O’Connortól és a kelta folkból merítő jellegzetes énekstílusával. Az énekesnő készített két szólólemezt is – Are You Listening? (2007), No Bag­gage (2009) –, de az utóbbi időben kevesebbet hallottunk róla – a zenekar tavalyi, Something Else című akusztikus önfeldolgozó albuma is inkább a fanatikusokat találta meg. Most azonban O’Riordan halálhíre sokakat megdöbbentett, hiszen egy idősnek semmiképp nem mondható, legendás művész távozott, és halálának oka sem egyértelmű még, ami máris beindított különböző találgatásokat. A hírekben persze előkerültek Dolores régi traumái is, hogy szexuálisan zaklatták gyerekkorában, szóba hozták a pár évvel ezelőtti válását, ami után botrányosan viselkedett egy repülőjáraton, ráadásul tavaly májusban saját maga vallotta be, hogy bipoláris zavarral küzd, majd ezt követően hátfájásra panaszkodva lemondta az összes Cranberries-koncertet.

Dolores O’Riordan az év elején utazott Londonba egy stúdiófelvételre, de erre már nem került sor, január 18-án holtan találták a szállodai szobájában. Végleges halottkémi jelentést áprilisra ígérnek a szakértők, addig pedig maradnak a találgatások. Az összeesküvés-elméletek hívei között már szárnyra kapott egy pletyka, mely szerint O’Riordannel is ugyanaz a vitatott fájdalomcsillapító végzett, mint
Prince-szel és Tom Pettyvel, ugyanis ennél a szernél a függőség kialakulásának veszélye még a heroinnál is gyakoribb, ezért a véletlenszerű túladagolás is könnyebben előfordulhat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.