Nekrológ

Váratlan veszteség

Dolores O’Riordan (1971–2018)

Zene

A rock and roll már rég betöltötte a hatvanat, így nem is annyira sokkoló, ha egy-egy idősebb képviselőjének haláláról kapunk hírt. Dolores O’Riordan, a Cranberries arca azonban 46 évesen, egyelőre tisztázatlan körülmények között veszítette életét.

Az ír dalszerző-énekesnő a kilencvenes évek elején meglehetősen maszkulin közegben tudott érvényesülni, és ikonná válni. A zenekarát a gitáros–basszgitáros Hogan testvérek alapították 1989-ben Cranberry Saw Us néven – kifejezetten női énekesre vadásztak, és hirdetésükre jelentkezett O’Riordan 1990-ben. Kapott pár demót, ezekre írt szöveget és énekdallamot, a végeredmény pedig a Linger című szám (a zenekar talán legjobban sikerült dala), valamint a frontemberi pozíció elnyerése lett. Nem sokkal később már The Cranberriesnek hívták őket, megjelent első kazettájuk is, amelyből mindössze 300 példány fogyott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy az együttes több nagy kiadó érdeklődését is felkeltse. Az Island Records égisze alatt megjelent Uncertain című első EP-jük még rossz kritikákat kapott, de miután O’Riordanék összeálltak Geoff Travis menedzserrel, valamint a korábbi Smiths-producer Stephen Streettel, és nekik köszönhetően 1993-ban elkészült az Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? című bemutatkozó album, minden megváltozott.

Kezdetben az első nagylemeznek sem volt jelentősebb visszhangja, ám miután ennek nyomán a Cranberries lett a Suede előzenekara, egyre többen odafigyeltek rájuk, és szép lassan az MTV is elkezdte játszani a klipjeiket. Igazán lassan épülő sikersztorinak lehettünk tanúi: az album 1993 márciusában került a boltokba, és végül 1994 júniusában jutott fel a brit lista csúcsára (és közben Amerikában is jól teljesített). Mindez persze kellően megágyazott a ’94 októberében kiadott második album, a No Need to Argue óriási sikerének, amihez természetesen a meglehetősen grunge-os hangvételű Zombie című dal népszerűsége is hozzájárult. A számot Dolores írta, egy nem sokkal korábbi IRA-akció ihlette a szövegét. Az akkortájt a csúcsra jutó britpopos zenei közegben az inkább amerikai zenei mintákat követő Cranberries simán meg tudta vetni a lábát, bár az is tény, hogy kreatív szempontból az első két albumuk szintjét nem tudták később megugrani.

A többi négy Cranberries-lemez tisztességes munka volt, közepes sikerrel, rajta Dolores védjegyszerű, Sinéad O’Connortól és a kelta folkból merítő jellegzetes énekstílusával. Az énekesnő készített két szólólemezt is – Are You Listening? (2007), No Bag­gage (2009) –, de az utóbbi időben kevesebbet hallottunk róla – a zenekar tavalyi, Something Else című akusztikus önfeldolgozó albuma is inkább a fanatikusokat találta meg. Most azonban O’Riordan halálhíre sokakat megdöbbentett, hiszen egy idősnek semmiképp nem mondható, legendás művész távozott, és halálának oka sem egyértelmű még, ami máris beindított különböző találgatásokat. A hírekben persze előkerültek Dolores régi traumái is, hogy szexuálisan zaklatták gyerekkorában, szóba hozták a pár évvel ezelőtti válását, ami után botrányosan viselkedett egy repülőjáraton, ráadásul tavaly májusban saját maga vallotta be, hogy bipoláris zavarral küzd, majd ezt követően hátfájásra panaszkodva lemondta az összes Cranberries-koncertet.

Dolores O’Riordan az év elején utazott Londonba egy stúdiófelvételre, de erre már nem került sor, január 18-án holtan találták a szállodai szobájában. Végleges halottkémi jelentést áprilisra ígérnek a szakértők, addig pedig maradnak a találgatások. Az összeesküvés-elméletek hívei között már szárnyra kapott egy pletyka, mely szerint O’Riordannel is ugyanaz a vitatott fájdalomcsillapító végzett, mint
Prince-szel és Tom Pettyvel, ugyanis ennél a szernél a függőség kialakulásának veszélye még a heroinnál is gyakoribb, ezért a véletlenszerű túladagolás is könnyebben előfordulhat.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.