Nem, ez nem „gyertyagyújtáshoz háttérzeneként” javasolható lemez. Nem a szokásos népszerű karácsonyi énekek és dalok szólalnak meg rajta, hanem a középkori és – főként – a reneszánsz egyházi zene remekei.
Aki meghallgatta a közelmúltban a Cappella Sistina Massimo Palombella vezényelte, emlékezetes Palestrina-lemezét (Missa Papae Marcelli, Motetták), nagyjából tudja, mire számíthat. Nem énekegyüttest hallunk, hanem igazi kórust, a létszám nagyjából 30 és 40 fő között lehet, a hangzás tehát dús és gazdag, a hangmatéria vegyes is meg homogén is, hiszen nem fiúkórusról hanem fiú- és férfiszólamok keveredéséről van szó. A hangképzés puritán, a felvételeken mégis megfigyelhető bizonyos érzelemgazdagság, sőt érzékiség, már csak a helyszín miatt is, ugyanis a Sixtus-kápolna, ahol a felvételek készültek, hangzásterével mérsékelt alapvisszhangot idéz elő, és ez egy mindig érvényesülő, enyhe utózengés zamatát kölcsönzi a felvételeknek.
Nagyon színes, összhatásában mégis egységes a lemezen hallható darabok kínálata. A középpont a reneszánsz tetőző periódusát képviselő Palestrina (1525–1594), de hallunk nála korábbi szerzőket (Perotinus, Dufay, Josquin, Mouton, Clemens non Papa) és Palestrina után születetteket is (Nanino, Victoria, Marenzio, Allegri). A gregorián intonációk megszólalása puritanizmusával gyakorta ellensúlyozza a reneszánsz többszólamúságot. Az alaphangvétel az emelkedettség, az átszellemültség, a hangzás és a kifejezésmód fegyelme. Érdekesség, hogy a lemez élén megszólaló Perotinus-mű szólóját Cecilia Bartoli énekli, majdnem teljesen vibrátómentes hangon.
Deutsche Grammophon, 2017
