Lemez

Veni Domine. Advent & Christmas at the Sistine Chapel

  • - csk -
  • 2018. február 25.

Zene

Nem, ez nem „gyertyagyújtáshoz háttérzeneként” javasolható lemez. Nem a szokásos népszerű karácsonyi énekek és dalok szólalnak meg rajta, hanem a középkori és – főként – a reneszánsz egyházi zene remekei.

Aki meghallgatta a közelmúltban a Cappella Sistina Massimo Palombella vezényelte, emlékezetes Palestrina-lemezét (Missa Papae Marcelli, Motetták), nagyjából tudja, mire számíthat. Nem énekegyüttest hallunk, hanem igazi kórust, a létszám nagyjából 30 és 40 fő között lehet, a hangzás tehát dús és gazdag, a hangmatéria vegyes is meg homogén is, hiszen nem fiúkórusról hanem fiú- és férfiszólamok keveredéséről van szó. A hangképzés puritán, a felvételeken mégis megfigyelhető bizonyos érzelemgazdagság, sőt érzékiség, már csak a helyszín miatt is, ugyanis a Sixtus-kápolna, ahol a felvételek készültek, hangzásterével mérsékelt alapvisszhangot idéz elő, és ez egy mindig érvényesülő, enyhe utózengés zamatát kölcsönzi a felvételeknek.

Nagyon színes, összhatásában mégis egységes a lemezen hallható darabok kínálata. A középpont a reneszánsz tetőző periódusát képviselő Palestrina (1525–1594), de hallunk nála korábbi szerzőket (Perotinus, Dufay, Josquin, Mouton, Clemens non Papa) és Palestrina után születetteket is (Nanino, Victoria, Marenzio, Allegri). A gregorián intonációk megszólalása puritanizmusával gyakorta ellensúlyozza a reneszánsz többszólamúságot. Az alaphangvétel az emelkedettség, az átszellemültség, a hangzás és a kifejezésmód fegyelme. Érdekesség, hogy a lemez élén megszólaló Perotinus-mű szólóját Cecilia Bartoli énekli, majdnem teljesen vibrátómentes hangon.

Deutsche Grammophon, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.