Lemez

Verdi: Aida

  • - csk -
  • 2016. október 15.

Zene

Néhány éve egy kritikában Fodor Géza lényegre törően fogalmazta meg azoknak a felvételeknek a problémáját, amelyekben a kiadó Andrea Bocellit foglalkoztatja operaszereplőként: az olasz tenor-megasztár alapvetően nem operaénekes, inkább kitűnő slágerénekes. Így tehát – tehetjük hozzá immár mi, későbbi Bocelli-felvételek kritikusai – számára az opera olyan kabát, amely több mérettel nagyobb, lötyög rajta. A Decca Zubin Mehta vezényelte új Aidája ráadásul olyan lemez, amelyet nyilvánvalóan Bocelli személye köré képzeltek el; ő nem csupán egy a szereplők közül, hanem ez esetben kissé aránytévesztőn nem a cím- és főszereplő, Aida, hanem Radamès figurájának éneklője a lemez legfőbb attrakciója. Az ő neve szerepel a lemez borítóján legfelül, azt nyomtatták a legnagyobb betűkkel, ráadásul az összes többi énekest úgy választották ki, hogy kisebb nevek legyenek, és még Bocellit se tudják leénekelni. Félreértés ne essék: a lemez nem nevezhető rossznak, ezek az énekesek tudnak énekelni, sőt Bocelli is tud, csak épp az összhatás menthetetlenül középszerű, és abban az óriási felhozatalban, amely az Aidából a lemezkészítés évszázada alatt kitermelődött, egy ilyen felvétel egyszerűen nem rúg labdába. Még szerencse, hogy itt van a karmester, Zubin Mehta és a firenzei Maggio Musicale zenekara és kórusa. Mehta és az együttesek jóvoltából megérezhetünk valamit a mű erejéből, reprezentatív nagyvonalúságából, hangzásának pompájából és a jelenetek drámaiságából. De hát mit mondjunk egy olyan operafelvételről, amelyen a karmester és a zenekar a legjobb?

Decca, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.