rés a présen: Az Óbudai Danubia Zenekar évadának két megkülönböztető sajátossága a versek előadását is magába foglaló tematikus koncert, illetve az egyetlen zeneszerzőt körüljáró sorozat műfaja. Milyen visszajelzéseket kaptok az újításaitokra?
Hámori Máté: A közönségünk az elmúlt négy év során már hozzászokott ahhoz, hogy a sorozatainkban mindig van egy kis csavar, egy kis „massage”. Amatőr kórusok aulai mini koncertjeitől a pezsgős fogadásként megrendezett Mendelssohn-operáig sok újfajta élményt igyekeztünk feltálalni nekik: a zenei programokat és a közösségi élményt erősítendő. Idén a verseket, úgy látom, nagyon szeretik: ebben persze kulcsszerep jut a kiváló előadóknak Hernádi Judittól Mácsai Pálig. Az ő előadásuk, a versek hangütése és a zenei programszerkesztés reményeink szerint egy nagy élménnyé áll össze. Ehhez persze mindennek „klappolni” kell, de úgy érzem, nem rossz ez az út. A visszajelzések mindenesetre pozitívak: a BMC-s zeneszerző-portrésorozataink olyan népszerűek, hogy jövőre már dupláznunk kell, hogy beférjenek az emberek. A Zeneakadémián is általában telt ház előtt játszunk, egész pontosan 94 százalékos a férőhelyek foglaltsága átlagosan. Ez nem rossz szám ebben a műfajban.
| ||
rap: Az utóbbi időben operakarmesterként is egyre foglalkoztatottabb vagy, zenekarod pedig a Le Grand Macabre koncertszerű előadásán játszik majd operát az Erkelben május 26-án. Milyen pluszt ad egy karmester vagy egy szimfonikus zenekar számára az opera?
HM: Karmesterként számomra egyértelmű, hogy az operavezénylés a szakma csúcsa. Ez jelenti a legösszetettebb feladatot, technikailag és művészileg is ez a „non plus ultra”. Itt olykor szó szerint próba nélkül, élesben kell nem csupán összetartani a zenekart és a színpadot, hanem olyan légkört is teremteni, amiben minden résztvevő – a közönséget is beleértve – flow élményként éli meg az operában eltöltött három órát. Fontos, hogy az énekesek teljesen szabadnak érezzék magukat a színpadon – úgy, hogy eközben a karmester minden pillanatban vigyáz rájuk, sőt, észrevétlenül vezeti is őket. Számomra ez az összetettség teszi ellenállhatatlanná és a többinél izgalmasabbá ezt a műfajt.
A zenekarunknak szerencsére az elmúlt években rendszeresen megadatott, hogy operát kísérhess, szóval a mostani Ligeti „csak” az extrém nehézségei miatt lesz újdonság számunkra. Folyamatos éberséget, az énekes és a karmester együttes letapogatását igényli az operajáték minden egyes zenekari tagtól, de úgy veszem észre, hogy ez a tagjaink számára ugyanolyan felvillanyozó kihívás, mint nekem. A Ligeti-mű pedig az előző század egyik operai remekműve – a csupán néhány közül. Egyszóval érdemes repertoárra venni, ezért is vállaltuk be.
rap: Mire készültök a nyáron? És mit kezdtek a Mozart-csokigolyókkal?
HM: A nyár legelején Eötvös Péterrel és karmesternövendékeivel dolgozunk együtt egy héten át, utána pedig indul a szokásos fesztiválszezon: az Óbudai Nyár nyitókoncertjétől a Klassz a Parton fesztiválon át Kapolcsig sok helyen ott leszünk mindenhol más, az adott helyhez alkalmazkodó műsorokkal. A csokigolyókoncert az egyik legfontosabb missziónk része: a gyerekek zenei nevelését az egyik legfőbb feladatunknak tartom. Ezért is készítettem számos, kimondottan a kisiskolás korosztályt megszólító rövid, interaktív előadást, amiket iskolákban is rendszeresen előadunk, szerencsére őszinte gyerekmosolyok százaitól kísérve. A Mozart, a csokigolyók sztárja 45 percben próbálja felvillantani Mozart portréját mai szemüvegen keresztül, vetítéssel, sok zenével, nevetéssel és természetesen sok-sok elfogyasztásra kerülő csokigolyóval.
