Rés a présen

Versek, operák, csokigolyók

Hámori Máté karmester

  • rés a présen
  • 2017. május 23.

Zene

rés a présen: Az Óbudai Danubia Zenekar évadának két megkülönböztető sajátossága a versek előadását is magába foglaló tematikus koncert, illetve az egyetlen zeneszerzőt körüljáró sorozat műfaja. Milyen visszajelzéseket kaptok az újításaitokra?

Hámori Máté: A közönségünk az elmúlt négy év során már hozzászokott ahhoz, hogy a sorozatainkban mindig van egy kis csavar, egy kis „massage”. Amatőr kórusok aulai mini koncertjeitől a pezsgős fogadásként megrendezett Mendelssohn-operáig sok újfajta élményt igyekeztünk feltálalni nekik: a zenei programokat és a közösségi élményt erősítendő. Idén a verseket, úgy látom, nagyon szeretik: ebben persze kulcsszerep jut a kiváló előadóknak Hernádi Judittól Mácsai Pálig. Az ő előadásuk, a versek hang­ütése és a zenei programszerkesztés reményeink szerint egy nagy élménnyé áll össze. Ehhez persze mindennek „klappolni” kell, de úgy érzem, nem rossz ez az út. A visszajelzések mindenesetre pozitívak: a BMC-s zeneszerző-portrésorozataink olyan népszerűek, hogy jövőre már dupláznunk kell, hogy beférjenek az emberek. A Zeneakadémián is általában telt ház előtt játszunk, egész pontosan 94 százalékos a férőhelyek foglaltsága átlagosan. Ez nem rossz szám ebben a műfajban.

false

 

Fotó: Ritter Doron

rap: Az utóbbi időben operakarmesterként is egyre foglalkoztatottabb vagy, zenekarod pedig a Le Grand Macabre koncertszerű előadásán játszik majd operát az Erkelben május 26-án. Milyen pluszt ad egy karmester vagy egy szimfonikus zenekar számára az opera?

HM: Karmesterként számomra egyértelmű, hogy az operavezénylés a szakma csúcsa. Ez jelenti a legösszetettebb feladatot, technikailag és művészileg is ez a „non plus ultra”. Itt olykor szó szerint próba nélkül, élesben kell nem csupán összetartani a zenekart és a színpadot, hanem olyan légkört is teremteni, amiben minden résztvevő – a közönséget is beleértve – flow élményként éli meg az operában eltöltött három órát. Fontos, hogy az énekesek teljesen szabadnak érezzék magukat a színpadon – úgy, hogy eközben a karmester minden pillanatban vigyáz rájuk, sőt, észrevétlenül vezeti is őket. Számomra ez az összetettség teszi ellenállhatatlanná és a többinél izgalmasabbá ezt a műfajt.

A zenekarunknak szerencsére az elmúlt években rendszeresen megadatott, hogy operát kísérhess, szóval a mostani Ligeti „csak” az extrém nehézségei miatt lesz újdonság számunkra. Folyamatos éberséget, az énekes és a karmester együttes letapogatását igényli az operajáték minden egyes zenekari tagtól, de úgy veszem észre, hogy ez a tagjaink számára ugyanolyan felvillanyozó kihívás, mint nekem. A Ligeti-mű pedig az előző század egyik operai remekműve – a csupán néhány közül. Egyszóval érdemes repertoárra venni, ezért is vállaltuk be.

rap: Mire készültök a nyáron? És mit kezdtek a Mozart-csokigolyókkal?

HM: A nyár legelején Eötvös Péterrel és karmesternövendékeivel dolgozunk együtt egy héten át, utána pedig indul a szokásos fesztiválszezon: az Óbudai Nyár nyitókoncertjétől a Klassz a Parton fesztiválon át Kapolcsig sok helyen ott leszünk mindenhol más, az adott helyhez alkalmazkodó műsorokkal. A csokigolyókoncert az egyik legfontosabb missziónk része: a gyerekek zenei nevelését az egyik legfőbb feladatunknak tartom. Ezért is készítettem számos, kimondottan a kisiskolás korosztályt megszólító rövid, interaktív előadást, amiket iskolákban is rendszeresen előadunk, szerencsére őszinte gyerekmosolyok százaitól kísérve. A Mozart, a csokigolyók sztárja 45 percben próbálja felvillantani Mozart portréját mai szemüvegen keresztül, vetítéssel, sok zenével, nevetéssel és természetesen sok-sok elfogyasztásra kerülő csokigolyóval.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.