Ha laikusként egy darkwave-shoegaze-cyber-goth-thron zenét játszó popzenekar koncertjére invitálnak olyanok, akik szerint a felsorolt mix eszelősen jó, akkor feltehetőleg vonakodva, de legalábbis kétségek között indul neki az ember az éjszakának. De kár aggódni, a tíz éve alakult Volkova Sisters sötét dallamai az első perctől kezdve meggyőzőek; Berger Dalma énekesnő hangja az elképesztő mélység és magasság között ingadozik, miközben már puszta jelenléte is pszichedelikussá varázsolja a teret. Ehhez nagy segítség az Artus Stúdió már önmagában is misztikus XI. kerületi épülete, s a hatást tovább fokozza a pirosan villódzó reflektorfény, a füst és a basszus. A zenészeket sosem látni szemből, a színpadot úgy helyezték el, hogy a közönség körbeállhassa a zenekart, a tagok hol háttal, hol oldalról tolják az elektronikus zenét hatalmas erővel az önfeledten ugrálók arcába.
A Volkova ezzel a koncerttel ünnepelte a 10. születésnapját. A ma már Londonban tartózkodó zenekar eredetileg azért született, hogy a tagok „minden olyan zenei elképzelése, ami más projektjeikbe nem fért volna bele, itt teret kapjon”, és ezt azért érdemes felidézni, mert épp e kreatív áramlás miatt mondható a projektről, hogy a magyar zenei élet szereplőinek sorából kilóg, és ezért is kiszámíthatatlan. Még úgy is, hogy a szülinapi repertoárban többnyire az olyan nagyobb slágerek kaptak helyet, mint a Fehér isten című filmből ismert At the Home of the Giant Wolfe, a Black Mountain vagy a Das Mädel und die Dunkelheit. A nagyon sötét, nagyon erős és nagyon másvilági koncert egyetlen negatívuma az volt, hogy a szerethetően öntörvényű „nővérek” csupán egy órát töltöttek a színpadon, és a végén hiába dobogott több száz láb, egy hanggal nem játszottak többet, mint amennyit előre elképzeltek.
CAFe Budapest, Artus Stúdió, október 18.
