Lemez

World music: karizmatikus

Zene

énekesek randiznak e hasábokon – cigányok, feketék, de egy francia költő, sőt Tarr Béla is előkerül.

Lakatos Mónika és a Cigány Hangok: Hangszín „Hátborzongató mélység van benne, menthetetlenül bele kell szédülni” – írtam Lakatos Mónika hangjáról, miután a Romengo együttes első lemeze kijött. Azóta eltelt tíz év, és csak „súlyosbodott” a helyzet, akár a Romengo újabb anyagáról, akár Mónika első szólóalbumáról, a csupa „hallgatóstól” súlyos Romanimóról esett szó. Így hát számomra nem keltett olyan döbbenetes szenzációt, hogy Mónika októberben elnyerte a WOMEX rendkívül rangos életműdíját. Hiszen ő, ha szabad így mondanom, született „világsztár”. Bámulatos hanggal, tudással, és zavarba ejtő szerénységgel.

Második szólóalbuma, a Hangszín különösen közel került hozzám, hiszen olyan oláhcigány örökzöldeket tartalmaz, amelyeket akkor ismertem meg, amikor – a Kalyi Jag és az Ando Drom révén – ennek a kultúrának a rajongója lettem. Mónika és elmaradhatatlan társa, Rostás Mazsi Mihály három énekesnő, egy gitáros és egy kannás társaságában tálalja a dalokat, szorosabban követve az oláhcigány hagyományt (mint a Romengo lemezein), és a többszólamú énekre helyezve a hangsúlyt. Előkerül egy megrendítő hallgatós is (Mátyilem mé Mámo), de a többi dal pörgésre, vagy még inkább, „elszállásra” való, a tetőpontján a Csi Lav Tut című klasszikussal. Kimagasló a moldvai Elment a madárka feldolgozása is (Móni és Mazsi lánya, Rostás Dzsenifer énekével), az összetartozás gesztusaként és ragyogó feldolgozásként egyaránt. Egy szó mint száz: Lakatos Mónikából nem lehet „kiszédülni”. Romengóval vagy szólóban, fájdalommal vagy kitörő örömmel, hagyományosan vagy megtoldva, marad a mélyek mélyén vagy a csúcson. (Folk­Európa Kiadó, 2020) 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.